ami évtizedek óta tart.
Azt hittem, hogy túl vagyok rajta. Hát nem. Egy anya - hiába éri föl ésszel a megváltoztathatatlant - valójában soha nem tudja elengedni a gyermekét.
Hazafelé autóztam, csordultig telve boldogsággal. Édesek voltak az unokáim, drágák a fiamék - jó látni, hogy ebben az amúgy billegő-zakatoló világban ők kiegyensúlyozott, csöndes boldogságban élnek. Hallgattam a rádiót: egy asszony Aranyanyu-díjra terjesztette föl a doktornőt, aki három hónap megfeszített munkájával életben tartotta és egészséges gyermekké gyógyította az ő koraszülött babáját. A doktornő a szakmáról beszélt, az anya pedig a doktornő emberségéről: a szakmai fölvilágosítás mellett tartotta bennük, szülőkben a lelket nap mint nap. A kisfiú ugyanis 23 hétre, 750 grammal született - az anya tenyerén elfért, mozdulatlan kis madárcsont-kollekció lélegeztetőgépen - iszonyú még elgondolni is. Most 7 hónapos, csupa derű, egészséges gyermek, aki súlyban is utolérte a kortársait.
Éreztem, ahogy megindulnak a könnyeim: csöndesen elsirattam újra a kicsi babámat, aki 1500 grammal született, 30 hétre, és az orvos - hiába kértem, hogy szállítsák Budapestre, megsértődött, hogy "az anyuka meg van őrülve Pest közelségétől, a gyerek éretlen" - hagyta meghalni. Harmincnyolc év telt el azóta. Az orvostudomány fejlődik, íme, mint ez a mai eset is bizonyítja. Lehet, hogy akkor még egy 1500 grammos babának sem volt esélye az életben maradásra - de meg sem adták neki az esélyt. Eleinte sokat sírtam: csöndben, minduntalan elindultak a könnyeim. Aztán ritkábban. Most már évek is eltelnek úgy, hogy néha csak befelé nyelem a sós könnyeket. Azt mondják, ez a sírás sokat árt - lehet, hogy igaz. De nem ér öröm anélkül, hogy ne illeszteném bele a kisebbik gyermekemet is. Ne jutna eszembe: most hány éves is lenne, mit csinálna éppen, neki hogyan alakulna az élete?
Véget nem érő gyászmunka ez, összeszoruló szívvel, hang nélkül sírással. Egyszer ki kellene üvölteni ezt a fájdalmat, átkozódni és fölhánytorgatni mulasztást, orvosi műhibát, hangosan zokogni sokáig, sokáig - és elengedni végre őt...
Utolsó kommentek