így kezdődik a recept: végy... egy nagy levegőt...
így kezdődik a recept: végy... egy nagy levegőt...
Szóval akkor itt vannak a hozzávalók: koszorú alap, örökzöldek, gyertyák, gyertyatalpak, díszek, szalag, drót, szerszámok... kiemelten: ragasztópisztoly (nincs itt a képen)!
Először a gyertyáknak álltam neki - ilyet már csináltam, legyünk túl rajta. Az adventi gyertyákat egy tüskés kis korongra kell szúrni, tehát a gyertyát ki kell lyukasztani. De nem a tartó tüskéjét forrósítjuk, mert megfeketedik. Készíteni kell egy célszerszámot: egy dugóból vágtam le egy darabot, abba nyomtam bele egy szöget, ami éppen olyan vastag, mint az a bizonyos tüske, és akkora is áll ki belőle a dugóból. Ezt azután gyertyaláng fölött melegítem, majd beleszúrom a gyertya aljába.
Igenám, de amint a legkisebb ellenállást érzi, rögtön elkezd kitolatni a dugóból a szög feje, így nem fúr olyan mélyen lyukat, ahogyan kellene. A szög forró, ezért beragasztottam az ujjamat (mintha már megégettem volna, pedig nem), és így toltam a helyére a szöget.
A gyertyák szépen kilyukasztva sorakoztak.
Itt pedig már a kis tartókon figyelnek...
Kis örökzöld csokrokat fogtam össze, és a szárukat egy meghajlított dróttal rögzítettem a koszorúalapra. Két kis csokor után rájöttem, hogy tulajdonképpen U-szögeket készítek hozzá (a koszorún a harmadik drót-U látható), ezért hoztam a kamrából nagyon hasonló méretű U-szögeket (nem rontom el a metszőollómat a drótdarabolással, és a kész U-szög végei hegyesek, jobban bele lehet nyomni az alapba - így sem volt könnyű), és azokkal folytattam a tűzdelést.
Így néz ki a teljesen beborított alap - már szép...
Először rászúrtam a 4 gyertyát, még egy kis ág borostyánt is tűztem rá, majd kis díszeket (megszárított-aranyozott termések, kis darab fahéj, arany csillagocska, apró angyalka, masni) ragasztottam körbe.
Na, a ragasztópisztoly... Évek óta vágyom rá. A sárga irigység evett, amikor láttam, hogy a virágboltosok milyen profin használják. Ha a neten megnéztem valami kreatív oldalt, ott is tátva maradt a szám, a ragasztópisztolyt látva. Amikor az adventi naptárakat készítettem, sóhajtoztam, hogy a papírragasztó - meg az úgynevezett univerzális ragasztó - szépen elengedte a csomagolópapírt, rettentő sokat kínlódtam vele: de jó lenne most egy ragasztópisztoly! Hát most van... Először is semmi útmutatás a beüzemeléséhez és a használatához. Volt a csomagolásban mellette egy kis drót háromszög (azt gondolom, hogy valahogyan arra kéne támasztani a pisztolyt munka közben, de még nem jöttem rá, hogyan), és 2 db ragasztó stift (áttetsző kis henger, amit kizárásos alapon az egyik lyukba be kellett tolni). Bedugtam a konnektorba, és vártam, hogy melegedjen. Egy papír fölött próbáltam meg néhány perc múlva (rendesen pisztolyként működik, tehát meg kell nyomni a ravaszt, hogy a fölforrósított ragasztót kiengedje a csövön), de még nem történt semmi, tovább vártam. Másodszorra már türemkedett ki belőle a folyékony ragasztó - állhattam neki ragasztani. Igenám, de amikor elengedem a "ravaszt", a ragasztó még csöppen, szálat húz, de a két kezem már kéne, jaj, hova tegyem le és hogyan, de mit is akartam ide ragasztani, már nyomjam is bele, de mik ezek a szálacskák, kiszedik a helyéről a nehezen odabiggyesztett kis díszt, jó ég! Szóval még gyakorolni kell...
Azért a helyére került minden (viszont a pisztolyba szinte folyamatosan kell egymás után adagolni a stifteket, a két tartozék percek alatt elfogyott, még jó, hogy vettem hozzá további pótlást - hát fogyott jócskán). Más hozzávalóknak kb. a felét használtam el, hát készítettem gyorsan egy második koszorút is. Semmivel nem volt könnyebb, de már nem merültem el a ragasztópisztollyal való küzdelemben, hanem variálni is tudtam. Legközelebb már precízebb lesz, jobb lesz, szebb lesz. Első munkám (minden értelemben: adventi koszorút is először készítettem, ragasztó pisztoly is először volt a kezemben) - ahhoz képest elég jól sikerültek.
Utolsó kommentek