hosszú, szép őszünk van.
Hihetetlen, hogy már csak három nap van a novemberből. Ma is ragyogóan sütött a nap, lehetett a kertben dolgozni. Még szépek a növények, és már hajt a tyúkhúr, a nárcisz is kidugta a leveleit a föld alól.
Még és már szép minden...
A belső udvari virágtartókban még ilyen gazdagon hullik alá a hópelyhecske. Próbáltam megkeresni a magjait az elnyílt virágok helyén, de mikroszkopikus méretűek - inkább dugványokkal szaporítanám, mert hogy szaporítani kell, annyira jól sikerült az idén.
Már itt figyelnek a hópelyhecske hajtásdugványok. Nagyon drukkolok, hogy megmaradjanak és hajtsanak.
Egy héttel ezelőtt meglegyintette az udvart a hideg. Ez a korallvirág kint maradt a padon - még szaporításra várt. Milyen érdekes, ahogy a külső hajtások megóvták a közepét a megfázástól. Szépen lemetszem majd körben, és ezzel meg is fiatalítom a tövet.
A külső udvaron a sziklakert mellett nyílt idén egy nagy ökörfarkkóró. Most látom, hogy a környezete már tele van gyerekekkel. Remélem, hogy ezek nem fagynak ki télen, csak mondjuk visszahúzódnak. Nagyon szeretem ezt az impozáns virágot, jó lenne, ha elszaporodna.
Az ökörfarkkóró-gyereket nem szabad összetéveszteni a nyuszifüllel. Rózsikától kaptam tavasszal, és bár tudom, hogy nem szereti ezt a helyet, de babusgatom, hogy megmaradjon, szaporodjon. Már készül a télre:
Még mindig megörvendeztet a záporvirág egy-egy kinyílt fejecskével:
Már ilyen szépek a kankalinok. Így vészelik át a telet, kora tavasszal pedig virágba borulnak:
Még egy gomba is megjelent a fűszálak között - ő is örül a napsütésnek:
Már ilyen kövérek az orgona rügyei. Nehogy sírás legyen a vége!
Utolsó kommentek