tehát hideg telünk lesz.
tehát hideg telünk lesz.
Mostanában szinte egész nap bent vannak - pedig nem dübörögnek a mínuszok: ma 6 fokra keltünk, és szép napsütés volt alkonyatig. A macskák elvárják, hogy az étel mindig előttük legyen. Névsor szerint járulnak a tálhoz ropogtatni egy kicsit, isznak rá tejet, és fekszenek vissza a helyükre hízni. Viszont Liza, a pöttyös kutya csak azt lesi, hogy mikor marad a macskatál őrizetlenül, már zummol is rá. Ezért aztán mindig fölteszem a polcra a tálkát. Negyed óra sem telik el, már valamelyik megint ott nyávog és sóvárogva nézi a tálkát. Leteszem: Liza lesben áll... Őrület.
A visszafogott Picurka komoran szemléli a székemet - nagyon szeret itt ücsörögni. Teszek egy kört, tíz másodperc múlva már a helyemen van.
Rajzos orrú Mircilla így belefeledkezik az alvásba.
Ha szólítom, fölemeli ugyan a fejét, hogy lássam: meghallotta, de ki nem nyitná a szemét...
Sipos Úr a szőnyegen elnyúlva figyeli, mit művelek.
Aztán elegánsan földobja magát az ágytakaróra.
Különös pofija van ennek a macskának: kicsit darabos, kicsit egzotikus . pedig Mircilla testvére. De egyáltalán nem hasonlítanak egymásra.
Gusztáv is érdeklődik:
Fölpattan és közli, hogy vakarászásra vágyik. Adja magát az ügy érdekében:
Megelégelem. Ő szemtelenül belekunkorodik Sárika ágyába.
Még fetreng is egy csöppet (tiszta Garfield, nemde?):
Az említett se maradjon ki a sorból - íme egy friss Sárika-portré:
Azok a kis csillogó, értelmes szemek! (Neki viszont mostanában rossz az étvágya, és egyre sűrűsödnek az epilepsziás rohamai...)
Utolsó kommentek