avagy egy szép téma folytatása.
Az úgy volt...
...hogy meglátogatott Rózsika, és hozott nekem egy újabb korallvirágot. Remek ráérzéssel egy újabb árnyalatát a sárgának. Annyira örülök neki!
...közben Mari elolvasta a bejegyzés és kommentelte. Megfogadom a tanácsát: megifjítom/szaporítom a duplavirágú vöröset:
Újszerű módja ez a gyökereztetésnek: nem vízbe tettem a lemetszett hajtásokat, majd amikor kigyökeresedik, elültetem, hanem már most virágföldbe került, és a cserepeket állítom vízbe. Próba-szerencse, a logika szerint így bolygatás nélkül indulhat a növekedésük.
Rózsikával alaposan kitárgyaltuk a tyúkjaim megtetvesedését. Mostanában nagyon sokan küzdenek a tyúktetűvel, nem mindenhol lehet arra fogni, hogy a gazda elhanyagolta a tyúkólat (nálam sem). Az összes létező szert kipróbáltam már, van amelyik hizlalja a tyúktetűket, van, amelyik ideig-óráig visszaszorítja őket, de aztán rövid időn belül újra fölszaporodnak. Már-már ott tartok, hogy erdőnek eresztem az egész csapatot... de aztán mégse. Még nem tettem meg mindent.
Most nekiállok új berendezést (ülőrudakat, tojófészket) készíteni. Aztán következik az óltető lebontása. Ugyanis a környezet, a falak kívül-belül, a tyúkok maguk állandó tetűtlenítés alatt vannak. Most a berendezést cserélem. Már csak a tetőhöz nem nyúltam...
Ez őrület.
Utolsó kommentek