Sose voltam elveszett ember...

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntést - annyira el voltam foglalva, hogy reagálni sem tudtam a jókívánságokra...
Unokáztam!!!

Réka immár iskolás: tanszerek, eszközök kellékek készen várják, ebéd befizetve, szeptember 3.-án évnyitó. Hát megkezdődik... Nem akarok frázisokat mondani - nem mondok semmit. Drukkolok neki, hogy sikeres legyen az élete... ebben minden benne van. Az adottságai megvannak ehhez, a szülői-nagyszülői háttér is masszív. Így jó.

No, de meséljek csöppet a nyaralásról. Strandra jártunk és állatkertben is voltunk. A szokásos nagymama-unoka-programok. De hogy a tyúkudvarban is lehet nagyot játszani, ez nem szokványos. Az udvarról behúztuk a locsolócsövet a tyúkokhoz, akik amúgy ilyen hőségben el is várják, hogy rendszeresen vigyünk nekik vizet és locsoljuk szét a gödreik között. Hát most megkapták, nem kannával, hanem egyenesen a szivattyúból.
Réka egész nagy területet elárasztott vízzel, azután folyókat, tavakat hozott létre, gátakat épített és tört át, elmélyülten dolgozott... öröm volt nézni.

Időnként beleivott a vízesésbe:

Néha próbálom előszedni a hétéveskori emlékeimet - siralmas sikerrel. Mi marad meg ezekből az élményekből Rékának? Vajon meddig lesz majd neki érdekes ez az egyszerű tanyasi udvar és kert? Ugye, nem fogja egyszer azt mondani: mama miért menjek, ott csak unatkozom? (Örültem annak, hogy az 1 hét alatt csak egyszer tévézett.) Társasoztunk. Paradicsomot passzíroztunk. Diófákat metszettünk, ágakat hordtunk, minden nap öntöztünk kannából is. Sokat beszélgettünk. Réka lefestette Gusztáv macskát, a nagy, vörös kandúrt:

Egyáltalán: sokat rötyögtünk - kétszer veszekedtünk... Teltek a napok, sokszor iparkodni kellett vacsorával, fürdéssel, hogy sötétedéskor a gép előtt legyünk (a szülők jelentkeztek Messengeren). Mese (mesék), jóéjtpuszi, alvás. Réka reggel fél 8 és fél 9 között ébredt. Mosakodott, fogat mosott, öltözött, a keresésemre indult - egyszer a frászt hozta rám, amint a kertvégi komposztálónál megszólalt a hátam mögött: "Mivel tecccik foglalatoskodni?" Még délután is ezen vigyorogtunk...
Nem mondom, hogy könnyű vele... nem vagyok hozzászokva, hogy bármi is boríthatja a feszes napi munkaritmusomat. Hát pedig ő aztán borít mindent. De ez a hét erről szólt - minden mást félre lehetett tenni, ezt nem. Ezek az élmények egyszeriek és megismételhetetlenek. Most kell átélni, töltekezni belőlük, és minél tovább - lehetőleg életem végéig - emlékezni minden együtt töltött percre. Minden nyaralás minden élményére.
Felkészül: Gergő... :))