a vadvirágos, és másképpen a nyírt...
a vadvirágos, és másképpen a nyírt...
Mindig sajnálom rátolni a fűnyírót a szép vadvirágokra. De annyi ott a gyomnövény is, hogy nemsokára elgazosodott tereppé válna a kert, ha hagynám. Így aztán sok szép kis virág is áldozatul esik a Nagy Rendnek... sajnos.
Ha már gép van a kezemben, lövök néhány képet, most kizárólag sárga virágokról. Az első az egyik szívem csücske, a kokárdavirág. Így, nagybokrosan igen szépen mutat, évelő is, és sok-sok gyereket növel, amiket gondosan szét is palántáztam már. Vagyis csupa olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit szeretek egy (bármely) virágban.
Ennek a virágnak a nevét nem tudom, hiába bújom át a katalógusokat, minden elérhető virágfotógyűjteményt időmön túl is. Elvirágzás után terjeszkedik, a kis levélrózsákból indák indulnak új növénykékkel, mint sok talajtakaró. Mi lehet ez?
Ez itt a Nagyfészkű menyecskeszem. Egy tő nyílott most, de remélem, hogy jövőre már osztani tudom a tövét. Ez a fajtája ugyanis évelő, nem mint a szimpla menyecskeszem, ami - tudjuk - egynyári virág. Nagyon mutatós, szeretem.
No, ez mi? Ha csak a virágot nézem, valami liliomfélére tippelnék. A levele viszont elárulja: tökféle. Ez bizony cukkinivirág. Mégpedig nem a hosszúkás fajtából, hanem kerek lesz a termése, mint egy kis dinnye. Alig várom, hogy megmutathassam. Addig viszont gyönyörködjünk a virágjában. Lehet, ugye?
Utolsó kommentek