vagyis Veöres Sándor bóbitája...
vagyis Veöres Sándor bóbitája...
Mindig, mindenhol galagonya bokorról hallottam/olvastam. Néhány éve nagy utánajárással és szervezéssel szereztem egy... galagonyafát. Én galagonyáról tárgyaltam - azt hittem, bokor lesz: kétméteres fa érkezett...
Bajnak nem baj, csak meg kellett szokni.
A fácska két év alatt háromméteresre nőtt, és most végre tele lett virággal. Mi tagadás, nagyon szép. Ám szöget ütött a fejembe a következő: mit tart a költő a galagonya ruhájának? A verssor így kezdődik: őszi éjjel... Vagyis a galagonya termése fog izzani ősszel? Nem ezeket a lángoló virágokat látta a költő? Vagy nem is látta, csak elképzelte? Vagy nem képzelte el, csupán a szavakkal játszott? (Weöresre jellemző...) A verssor ritmusa (szinkópa) miatt izzik éppen a ruhája?
Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája.
tá-tá tá-tá tá-titi titi-titi tá-titi titi-titi ti-tá-ti
Különben tegnap a szél kettétörte az egyik táti-t ágat. Megvizsgálva a törés helyét, láttam, hogy az ág beteg volt belül, így aztán alaposan vissza kellett metszeni az egészséges részig, ott pedig sebgyantával lekezeltem a metszési felületet. Még csak az kéne, hogy valami farontó bogár tönkre tegye a fácskámat...!
A lefotózott ág pontosan az egyik klemátiszomat takarja az épület sarkánál. Itt van közelről, érdemes megnézni:
Julka virágzik
tá-ti-ti-tá-ti
Utolsó kommentek