avagy meg kell védeni a tujákat az őzektől...
avagy meg kell védeni a tujákat az őzektől...
Írtam már arról a borzasztó pusztításról, amit két évvel ezelőtt az őzek végeztek szerencsétlen tujáinkkal: kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) mértékben mindegyiket kopaszra rágták. Csoda, hogy életben maradtak. Már az elmúlt télen is őzriasztó folyadékkal permeteztem meg őket, most is elő volt már készítve, csak húztam-halasztottam a munkát. Tegnap aztán elsötétült a szobám - fölkaptam a fejem, hát Gusztáv ugrott az ablakpárkányra, és takarta el azt a kis fényt is, ami bejöhetett volna - erről aztán eszembe jutott, hogy szinte a fejünkre "lógnak" a hófelhők, meg kellene már végre szórni a tujákat...
Ezt a bizonyos őzriasztót a neten rendeltem (ez itt nem a reklám helye), és elmondhatom, hogy nagyon bevált. Valami állati eredetű, sűrű, fehér folyadék. Igazából szagtalan, mégis, permetezés közben valami olyan undorító íz költözik az ember szájába, mintha állott birkafaggyúba harapott volna.
Undormány ide vagy oda: a folyadékot egy kézi permetezőbe töltöttem, és végigspricceltem vele a nagykapuhoz vezető út két oldalán álló viharvert tujákat.
Gondolom, az őzeknek elég annyi, hogy a szél az orruk felé vigye ezt a jellegzetes szagot, már fordulnak is másfelé. Ide se jönnek megcsodálni a szép fehér tujákat, amiket ez a permetlé öltöztetett most téli színbe. (Kettős hatás: véd és díszít - mintha műhóval fújtam volna be őket.)
Miért írtam a címben, hogy utolsó pillanatban? Mert most, amikor ezt írom, kinézek az ablakon... Gusztáv nem ül a párkányon, Gusztáv az ágytakarón hentereg... látom, hogy igen apró szemekben, de máris szállingózik a hó. Nem hiszem, hogy meg is marad, hiszen a föld nem fagyos. De elmondható (föl is jegyzem minden évben a naptárba a dátumot), hogy az idei tél első hóesése elkezdődött.
Megyek, "építek" egy babszemnyi hóembert...
Utolsó kommentek