avagy hogyan lehet valamit bonyolultan csinálni...
avagy hogyan lehet valamit bonyolultan csinálni...
Amikor megláttam töprengeni a kertben, tudtam, hogy valami eszetlenségen töri a fejét - ismerem már. Mircilla semmit sem csinál a dolgok logikus módján, sorrendjében, rendjében. Legszebb nevű macskánk (Réka irigyli, egyszer felsóhajtott: "annyira szeretném, ha az én nevem is Mircilla lenne!") még a székre is úgy jut el, hogy először az ablakpárkányra ugrik, onnan az asztal tetejére, majd roppant bonyolult módon lemászik a székre. A kertből nem a macskajáraton jön át az udvarra, hanem a macskalyuk fölötti oszlop tetejéről ereszkedik alá. A tejestányért úgy közelíti meg, hogy befurakszik a stelázsi alá, nagy nehezen megfordul, és a többi macskával ellenkező irányból kezdi lefetyelni a tejet. Most tehát azonnal készenlétbe helyeztem a fotóapparátot, hogy meg tudjam örökíteni a legújabb ötletét...
Lazán fölugrott a közeli oszlop tetejére, és ott egyensúlyozva, fejjel lefelé lógva kezdte élesíteni a körmeit. Hosszan. Normális macska odamegy az oszlophoz, nyújtózik egyet és tépegetni-karmolni kezdi a fát. A két hátsó lábával a földön állva. No, de mondtam olyasmit, hogy Mircilla normális? Neki fejen állva kell a kaparófát használni... Vele kapcsolatban én már semmin sem csodálkozom.
Utolsó kommentek