Keszthely és Tihany érintésével (2011. szept. 19., hétfő-i bejegyzés)
Keszthely és Tihany érintésével (2011. szept. 19., hétfő-i bejegyzés)
Hazafelé vettük az irányt immár. Keszthelyen szálltunk meg, mert dolgunk volt ott: kilátogattunk a temetőbe, és megnéztük nagyapa egykori szállodáit. No és máskülönben is: a Balaton az Balaton, ámbár Tihanynál az igazi, de erről később. A hotel hatodik emeletéről ilyen a kilátás nappal:
És éjjel:
Szóval Keszthelyen nyugszik az anyósom - sokak szerint szerencsém van, hogy nem ismerhettem személyesen. A nagypapától pedig ezt a két szállót államosították annak idején - bele is roppant szegény.
Nem mondom, hogy jó látni őket... az egyik bérelhető vagy eladó, a másik szimplán zárva van. Szegény idős meg forog a sírjában. A parkot és a Balaton-partot viszont nagyon szépen rendben tartják, ez jó. Reggel nagy séta után továbbindultunk, mert Tihany várt bennünket.
Végre megnézhettem belülről az apátsági templomot "a pincétől a padlásig", végigbogarásztam az alapítólevelet ("Feheruuaru rea meneh hodu utut rea" - Fehérvárra menő hadi útra... de megtaláltam benne Kesztölc község nevét is), jártam az utolsó király, IV. Károly, és felesége, Zita királyné szobájában, ami tulajdonképpen a börtöncellájuk volt ha úgy nézzük...
Az altemplomban lefotóztam I. András síremlékét - ő volt a tihanyi apátság és bencés kolostor alapítója (1055), és rendelkezése szerint ide is temették (1060). Más királysírok sorsával ellentétben - ha földi maradványai nem is - legalább a sírhelye és a sírköve szerencsésen átvészelte az azóta eltelt majdnem ezer évet...
Utolsó kommentek