avagy bejegyzés 18-as karikával. (2011. okt. 10., hétfő-i bejegyzés)
avagy bejegyzés 18-as karikával. (2011. okt. 10., hétfő-i bejegyzés)
Nem szoktam ilyen típusú fotót idetenni - de ez nem horrorisztikus, se nem halottgyalázó, szerencsére csak egy gömbölyű egérpopsit látunk. Viszont mi, felnőttek tudjuk, hogy mi történt. Éppen arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha már... meg kell legyen - merthogy mégiscsak kártékonyak és nem mindenhova valók - hát akkor igyekezzünk humánusak lenni. Elborzadva hallom a különféle ragacsos és erőtlen egérfogókról, mérgezésekről szóló történeteket, ahol szegény egér órákon (napokon) át szenved, míg végre meg tud halni - éhen, szomjan, elvérezve... - annyira nem méltó ez hozzánk, emberekhez! Megérkezett az ősz, az egerek befelé húzódnak. Ha nyitva találnak ablakot, ajtót, hát iparkodnak téli szállást keresni. Mi pedig féltjük a lakásban/melléképületben található becses dolgainkat a tönkretételtől - jogosan. Mert egérke mindent összerág. Tehát amelyik a felségterületünkre akarja bevackolni magát, az így jár...
Ha lehet ezt mondani, a világ legemberségesebb egérfogójára találtam. A fába fúrt üreg mélyén illatozik egy diódarab. A bejáratnál egy drótkarikát rögzít egy vékony madzag, ami szűkíti annyira a bejáratot, hogy az egérke csak úgy jut a dióhoz, ha a madzagot elrágja. A drótkarika viszont fölcsapódik, és egyetlen pillanat alatt eltöri a gerincét. Még megijedni sincs ideje szegénynek. A ház ajtajának nyitásánál nagyon vigyázunk-figyelünk, de a tyúkól ajtaja nyitva kell legyen, mert szárnyasaink be kell jussanak a tojófészekre. Ezért meg azért, de nem szeretném, ha beköltöznének oda az egerek. Így aztán állandóan ott les "belőve" ez a szuper csapda, és bizony ma megjelent az első egérke. Sajnálom, de nem tudok mást tenni. Valami vigaszt jelent, hogy tudom: nem szenvedett. Eltemettem tisztességgel a mályvacserje mellé.
Utolsó kommentek