avagy szenved az ifjúság...
avagy szenved az ifjúság...
Hallom-látom a kínlódást, amint gyerekekkel szóba kerül valahol a nyári olvasás. (Vajon miféle könyvek most a "kötelezők"?) Legmeghatározóbb olvasási naplóm A kőszívű ember fiai című könyvről szólt. Hányféleképpen boncolgattuk a történetet! - Melyek a bizonyítottan történelmi részletek, hol és hogyan mosódnak össze az írói fantázia alkotta jelenetekkel? Milyen az anya viszonya a fiaihoz, és azok választottjaihoz? Milyen érzelmek dúlnak a fiúkban? Milyen testvérek, milyen gyermekek? Ki milyen hibákat követ el, és megoldja-e, ha igen, akkor hogyan és miért éppen úgy? Kik és hogyan befolyásolják a főszereplők sorsát? Ezzel kapcsolatosan: ki mennyire befolyásolható és miért? - Egészen mélyen belementünk és kitárgyaltuk azokat a részleteket, amelyeket valamelyikünk fontosnak vagy meghatározónak tartott. (Emlékszem, milyen megrázónak éreztem a kőszívű ember özvegyének esküjét, amikor megtagadta haldokló férje parancsát. Egy pszichiáternek csemege volna...)
Egy volt osztálytársam - ma is gyakorló irodalomtanár - szerepjátékokat rendez. Fölvázol egy szituációt, és néhány gyerek eljátssza: szerintük ki mit mond az adott helyzetben, hogyan reagál, miképpen oldja meg. Azután elolvassák, hogy az író mit kezdett a jelenettel... A gyerekek élvezik... és utána elolvassák az egész könyvet.
A Tüskevár című könyv egy csoda. Matula és Tutajos kapcsolatában minden benne van, amiről az egymás iránti tisztelet és odafigyelés szól. Ahogy az öreg magázza a fiút... amilyen finoman ad tanácsot, meg nem bántva a gyerek önérzetét. Tutajos gondolatai: "lám, megmondta az öreg, én pedig nem figyeltem rá..." A finom jellemrajz, ahogyan egy gyerek elindul az okos, megfontolt felnőtté válás útján. A pedagógia iskolapéldája a történet, sok felnőttnek tenném kötelező olvasmánnyá.
Kaptam egy csodás fotót Hévíz környékén túrázó barátunktól. Bejárta a Kis-Balatont, látta Tüskevár szigetét is: még érintetlen - szerencsére. Jó lenne, ha ilyen is maradna: mindig lesznek, akik vágynak a természet szépségére és csöndjére. Ilyen helyen lehet igazán elmerülni egy könyvben, egy lélekformáló történetben...
(Fotó: Michael Mansfield)
Utolsó kommentek