avagy vegyük elejét aminek elejét lehet venni.
Mert hogy (még) nincs önműködő nagykapunk, ezért
kifelé: átvágva az udvaron a kapu előtt meg kell állni, kiszállni, kinyitni, kigördülni, megállni, kiszállni, becsukni, visszaülni... és elindulni.
befelé: megállni, kiszállni, kinyitni, begördülni, megállni, kiszállni, becsukni, visszaülni... és átvágva az udvaron begurulni a garázsba.
Az udvari újraindulásokkal nem is volt baj, mert az udvar már jól beállt füves, a fűközti tarackkal elbánni nem könnyű. De! A kapun kívül még a tarack sem tudta megfogni a homokot, így a Gazda repülőstartjainak nyoma egyre mélyült... Időnként kibányásztam valahonnan néhány talicskányi homokot, elterítettem, alaposan beöntöztem, de nem sokáig adott megoldást. Mígnem hazahordtam 18 darab elegáns beton gyeprácsot, és Sanyikával leszállópályát kapu előtti megállót építettünk.
Alaposan megbolygattuk ezt a területet, de a természet rövid idő alatt elvégzi a helyreállítást. Megszűnnek a gödrök, szép lesz, rendezett lesz. És ha már gödrök...
Itt az illusztráció: miért nem szabad hosszú időre magukra hagyni a társasághoz szokott kutyákat. Ó, vigyáznak ők a házra, és amúgy is elvannak, csak éppen bosszúból szórakozásképpen hatalmas tankcsapdákat ásnak a kerítés mellett. A fotó nem adja vissza, de a lyukak féllábszár mélységűek, vagyis ha nem is életveszélyesek, de egy lábtrörést mindenképpen ígérnek az óvatlan botorkálónak.
Utolsó kommentek