az apróságoknak.

Ideje volt kitenni a kiscsibéket a szerszámoskamrából, mert kezdték túlságosan belakni: röpdöstek ide-oda, nem bírtak magukkal, kikezdték a hungarocell térelválasztót, idegesítették a két kotlót, ami miatt aztán az én nagytestű tyúkom terrorizálni kezdte Ilike kisebb, félénkebb (tisztelettudóbb) kotlóstyúkját. Reméltem, hogy ha kikerülnek a zárt térből, visszarendeződik minden - de nem. Az agresszív tyúkmama eltökélten üldözte a másikat. Láthatóan egyeduralomra tört a csibehad fölött. A kis kopasznyakú kotlóst kiemeltem hát a veszélyes környezetből. Próbáltam vigasztalni néhány tojással addig is, míg vissza tudom szállítani a gazdasszonyához, de nem élt a lehetőséggel. Lelkiismeret furdalásom van, amiért megfosztottam a kiscsibéitől, de már nyugta nem volt a másiktól, megállása sem, az folyton űzte-zavarta, nem hagyhattam, hogy még kárt is tegyen benne. És hát csak egyetlen kis udvar van, azzal is alaposan megszenvedtünk. Ne várja el senki, hogy két kis udvart teremtsünk, csak mert már megint nem gondoltam előre. Újra tanultam valamit...

Szóval, a kis udvar.

A nagy baromfiudvar egyik sarkába cipeltük a kacsaházat. Sanyika villanyvezetéket húzott a legközelebbi konnektortól oda, kifúrta, bekötötte, szóval egy 100-as égővel komfortos kis szobát teremtett a csibéknek. Az udvar felé nádszövettel erősítettük meg és takartuk a kerítést. Földbe vert kerítéslécek és a sűrűn ott álló vékony, fiatal akácfák tartásával egészen ügyes kerítéshálót feszítettünk ki, még kis kapu is került rá (a padlásfeljáró nyílásának valamikori takarólapjából), majd szinte az egészet befedtük zöld hálóval - ölyvek, sasok, vércsék... és macskák ellen. Így nézett ki még lakatlanul:

A kacsaház (immáron csibepalota) oldalának egy nagy plexitlapot támasztottunk, hogy ha valamikor is megeredne az eső - ígérte a meteorológia - egy mozdulattal be lehessen alája menekíteni az ételt. No, ide vette be magát azonnal a két kotló - csodálatos módon békés egyetértésben - és fürödtek, és fürödtek, és dobálták magukra a homokot boldogan a háromheti tojásokon guggolás, majd az egyheti kiscsirkékkel való bezártság után. Több kiscsibe majmolta őket nagy derültségünkre...

Az immár teljhatalomban lévő tyúkanyón is tapos valaki - tessék csak nézni: szó szerint. Ez a csibe tud élni: csak enni és inni kászálódik le a mama hátáról, egyébként udvarhosszan viteti magát a kényelmes "járgánnyal".

A kiscsibe úgy aranyos, ahogy van - de azért vannak nagy arcok a csapatban. Az előbbi fotó előterében keresgélő kopasznyakú punk, vagy a fehér barkós-búbos például...