és nem nálunk...
Mari barátnőm lepett meg papagájcsibe fotókkal. Olyan csúnyák, hogy már-már gyönyörűek - nekem legalábbis, de gondolom, neki is. Ez itten kérem legalább három pici papagáj: egy hát, előrehajló nyakkal, amelynek a folytatása nem látszik, mert odaátról egy nyak pedig idenyújtott egy fejecskét. Így összebújva, egymás hegyén hátán képeznek valami geometriai alakzatot, ami nekik biztosan jó. Csodaszép, hatalmas papagájok lesznek belőlük.
(A fotó eltűnt valahogyan... :( )
Ésésésésésés: kapok Maritól rózsaloncot! Nála olyan gazdagon virágzik, és kövér, hogy minden évben alaposan meg kell nyírja - helyhiány miatt is. Csinál nekem loncgyereket és ültethetek, de jó, de jó! Lesz nekem is ilyen gyönyörűséges:
A kiscsibéim pedig már alaposan el vannak rontva. Kapnak: indítótápot (nem szeretik), kukoricadarát (szeretik), reszelt főtt tojást (imádják, nem győzöm főzni, reszelni, adni), morzsolt tehéntúrót (nagyon szeretik), apróra vágott tyúkhúrt (nagyon szeretik), és bizony már nem napos csibének számítanak: a kis szárnyvégeken megjelent az a bizonyos tollacska. Tündériek. Fotó máskor, később...
Utolsó kommentek