vagyis állandóan iskolapadban ülünk...
Az elmúlt hónapokban több alkalommal kellett emlékeztetnem fiatal írópalántákat az iskolában tanultakra. Tehetségesek, buzog bennük a sok kitörni készülő téma - csak éppen nem tudják formába önteni. Arról nem is beszélve, hogy kivétel nélkül mindegyiknek csapnivaló a helyesírása. A kőművesnek is ismernie kell a szerszámait és az alapanyagokat ahhoz, hogy eredményesen tudjon dolgozni: szép és jó házat (kerítést, ólat, stb.) készíteni. Az írók a nyelvvel, a szavakkal, a helyesírási szabályokkal, a stílus és forma ismeretével dolgoznak. Miért gondolja bárki is, hogy nem kell ezeket megtanulni? Azt kéri tőlem valaki - felnőtt, írással foglalkozó ember - ajánljak olyan könyvet, amiből nyelvtant, stilisztikát tanulhat. Tessék kérem elővenni az általános iskolai könyveket!
Egyébként nem csak az írásban, hanem minden munkában érvényes ez a rend: bevezetés (nekikészülök, ismertetem a témát, megteremtem a hangulatot), tárgyalás (a kitűzött feladat végrehajtása, a munka elvégzése), befejezés (tanulság levonása, elrámolás, a tevékenység "beszegése"). Lássuk a példákat:
Tervezés, előkészítés - hozzávaló anyagok, szerszámok.
Leszabom, fölragasztom, kimérem, megfúrom, fölcsavarozom, stb.
Visszarámolom, kijelentem, hogy "jó mulatság, férfimunka volt", megállapítom, hogy ezt hamarabb is megtehettem volna, majd gyönyörködöm egy kicsit.
Utolsó kommentek