az enyémben egy gyöngyszem, a baba keze a vállamon...
Olyan illanó a boldogság érzése, legtöbbször csak emlékezünk rá, hogy ekkor vagy akkor, ettől vagy attól boldogok voltunk.
Nekem megadta a sors azt a szerencsét, hogy ahányszor erre a képre nézek, ugyanolyan intenzív boldogságot érzek, mint akkor, azokban a percekben. Bármikor visszahozhatom tehát a kék madarat: csak egy kattintás, és ideröppen a vállamra.
Utolsó kommentek