avagy egy kis kesergés vigaszképpen...
Az én sok-sok eszemmel (ami a szemüvegem mögött van... van?) kitaláltam, hogy kellene nekem kontaktlencse. (Hogy már a címben csupán a jó hangzás miatt említett szemlencséről mondjak valamit: a kontaktlencse érdekében végzett szemvizsgálat során tudtam meg, hogy szürkehályogom van - érleljem még egy kicsit, aztán megműtik.... nesze neked.)
Szóval a kontaktlencse... Őszintén kijelenthetem, hogy egyáltalán nem hiúságból ragaszkodnék a kontaktlencse időnkénti viseléséhez. Megszoktam, hogy szemüveges vagyok, már nem szeretem a szemüveg nélküli arcomat. Ámde bizonyos helyzetekben nagyon útban van a szemüveg - viszont látni is szeretnék. Először azokat a dolgokat sorolom, amelyekről egy hiú nő nem beszélne, de ma önironikus hangulatban vagyok.
Néha kiigazítanám itthon a szemöldökömet - csupán ennyiért nem érdemes kozmetikushoz menni, mert ha emberlánya elmegy mégis, akkor nem áll meg a szemöldökigazításnál, vagyis kényszerhelyzet, no. Hiába álldogálok a tükör előtt: a szemüvegemtől nem férek a szemöldökömhöz, szemüveg nélkül pedig... nem részletezem.
Azt is utálom, amikor fodrásznál ülök vaksin. Jó lenne olvasni, és nem a beszélgető foltokat bámulni...
Még mindig a szépségipar - óhajok jönnek: tornára, szaunára, masszázsra, gyógyfürdőre, úszásra ne is gondoljak. Vagy megoldhatatlan, vagy rettentően kényelmetlen szemüveg nélkül.
Jönnek a szívemcsücske munkák:
- Kutyagumiszedés. Írhattam volna gombaszedést is, de a kutyagumi mindennapos (na ne túlozzak: mondjuk hetente fordítok rá időt). Olyan könnyű munkának tűnik, de a harmadik hajolásnál már hevül az ember arca, a szemüveg elmozdul, ügyelni kell arra, hogy le ne essen... és ha nincs a helyén, rosszabb, mintha nem lenne.
- Udvari és kerti munkák (minden, ami hajolgatással jár). Legyen gyomlálás, legyen gereblyézés, ültetés, metszés, sarabolás, ásás, kapálás... soroljam? Picit kimelegszem, az egyik kezemmel már a szemüveget kell tartanom, hogy ne billegjen el a helyéről. (Nem beállítási probléma: a fülkagyló és az orrnyereg ilyen esetben nem tartja meg a szemüveget - nem fizikai munkához találták ki.)
Amikor már legszívesebben a földhöz vágnám a kényelmetlen okulárét, mindig vágyakozom a kontaktlencse után. ILYENKOR, ÉPPEN MOST milyen jó lenne!
Elmentem hát szemorvoshoz, hogy alkalomszerűen szeretnék viselni kontaktlencsét. Meglett. Kaptam, méghozzá pápai kontaktlencse-kombót, vagyis a közellátást és a távollátást egyszerre biztosító kombinációt úgy, ahogy a pápa is viseli: a domináns szemre fölülvezérelt lencse kerül, a másikra alulvezérelt, az agy pedig szépen összerendezi a kettőt tökéletesre. A próbaviselet remekül bevált. A doktornő rárakta a szemgolyómra a lencséket: autót vezettem vele, számítógépen dolgoztam, láttam az arcomat a tükörben, zöldet szedtem a tyúkoknak, megmetszettem a fiatal akácfákat és a díszcserjéket. Visszamentem, kivette a szememből a próbát, és megkaptam a végleges lencséket. Megmutatta, hogyan kell betenni-kivenni, remekül ment - ott nála. Itthon aztán már nem ilyen egyszerű a dolog.
Ma szükségem lenne a lencsékre: csupa olyasmit csinálok, amiben zavar a szemüveg. Reggel háromnegyed órát kínlódtam, és egyiket sem tudtam betenni. Bevörösödött és fáj mind a két szemem, hasogat a fejem, és el vagyok kenődve. Ráadásul a szemüvegem is leesett a mosdó széléről, be kéne ugrani az optikushoz, hogy pofozza helyre.
Nem beszélve arról, hogy a fejfájás nálam mindig evési kényszert vált ki: fiatalkori reflex - ha fáj a fejem, biztos azért, mert üres a gyomrom...
Egyszóval rettentően sajnálom magam.
És hogy miért is került a címbe a tengerszem? Először sikerült igazán jól lefotózni "a tavat", vagyis a félig vízzel telt gödröt (pardon: tengerszemet) a kertben. Elképzelem, hogy milyen lenne nyáron megmártózni benne... Bárcsak megmaradna benne a víz! Színültig sírom a kontaktlencse-felsülés miatt - mindjárt sós is lesz, mint az igazi tengerszemek...
Utolsó kommentek