vagyis ami sok az sok, de legalább szép...
Nőnap előtt hózápor? Ki látott már ilyet? De félre panasz: utána ragyogóan kisütött a Nap! A hosszúra nyúlt tél alatt végig erről papoltam: azért, mert tél van, még lehetne napsütés... Hiszen amiatt szenvedjük meg ezt a telet, mert mindig minden szürke, színtelen, reménytelen - négy hónapja egyfolytában. A szél néha havat sodor le egy-egy ágról, úgy látszik tehát, mintha még mindig szállingózna a hó. Mégis: jó kinézni az ablakon. Azért a szokásos vesszőparipáim megint felnyihognak: a faágakra rakódott havat le kell verni - már amelyikről le tudjuk, mert a negyvenezer fát nem fogom végigjárni az erdőben.
De a madárbirsfát megint megmentettem a töréstől:
A fiatal tuját is:
Ez a nagy tuja gyönyörű... még nincs veszélyben:
Karácsonyi képeslapfotók. Miért nem lehetett egész télen ilyen? Nem hangolódtunk volna le ennyire...
Az udvar látképe is egészen más...
Mégis csak szép lesz ez a Nőnap!
Utolsó kommentek