hamisítatlan tehéntejből.
Nem mese: nálunk még mindig úgy működik a tejvásárlás, hogy kiakasztjuk a kapufélfára az üres tejesedényeket a pénzzel, jön a tejesember és kicseréli telire. A kutyák persze jelzik, hogy valaki közeledik a kapuhoz, így legalább melegen hozom be a frissen fejt tejet.
Az egyik flakon tartalmát - 2 litert - azonnal egy erre rendszeresített lábasba öntöm, és úgynevezett szobahőmérsékleten tartom egy ideig. Ez a bizonyos szobahőmérséklet valójában jó meleget jelent, mondhatnám a nyári konyhahőmérsékletet, hiszen most, amikor a mínuszok dübörögnek, és a konyhában a gáztűzhely vagy a villanysütő melegét is belekalkulálom a lehetséges fűtésbe, ez kevésnek bizonyul a tejnek, aki csak melegen szeret aludni. Ezért a tejeslábast a fűtésrendszer legvégső radiátorára állítom - persze letakarva, itt csak az illusztráció kedvéért van fedő nélkül.
Másnap meglesem a tejet: a tetején összegyűlő tejszín érdekel. Ha szép vajszínű, akkor egy kanállal óvatosan kis csészébe kanalazom. Ezt használom tejfölnek, tejszínnek: a kelt tészta isteni finom lesz vele. A tejet "lezsírozás" után még hagyom néhány órát állni, majd amikor látom, hogy megkocsonyásodott, lángra teszem. Csak egyet kell rottyanjon, nem többet, máris öntöm bele a szintén erre rendszeresített pelenkába, amit a mosogató fölé lógatok.
Egy-másfél nap alatt a savó kicsorog-kicsöpög a túróból.
Leveszem és kibontom a pelenkát, és a túrót egy üvegtálba borítom (jaj, kimaradt, hogy "erre rendszeresített" üvegtálba!). A 2 liter tejből kb. 30 dkg túró lesz. Ez a túró nem savanyú, nem morzsálódik, mint a bolti. Édes, és kiskanállal lehet enni. Palacsintába töltve el sem tudok képzelni ennél édesebbet, krémesebbet, finomabbat.
Utolsó kommentek