avagy időzíteni tudni kell.
Mint minden dolgozó nőnek, nekem sincs egy légtérben, sőt egy házban az egyik munkahelyem és a második műszakom (hümm) munkahelye... Hogyan nevezhetném a konyhát? Szórakozóhely? Pihenőhely? Valahogy nem passzol egyik sem. Szóval annak ellenére, hogy "otthoni munkám van", mégis más házban dolgozom amikor pénzt keresek, és másikban, ha az enyéim ellátásáról gondoskodom.
A dolgozószobát egy radiátor melegíti, amelyik az utolsó pontja volt a központifűtés-rendszernek - eddig. A konyhában áll egy szép kis cserépkályha, ami inkább szép mint jó, vagyis hangulatos, és persze jó hozzábújni, ha meleg, de kora reggelre teljesen kihűlt, jégverem fogadott a konyhában. Reggelikészítés előtt gyorsan begyújtottam, de lassan melegedett, a reggelizés mindig hidegben zajlott.
Jött egy mesterember... a dolgozószobámban lévő radiátor alatt áttörte a falat, és a fűtéscsövet továbbvitte a föld alatt (kb. 7 méter) a konyhába. Most ott is meleg radiátor fogad reggel - mindjárt kényelmesebb vagyok: ráérősen, egyáltalán nem didergős kapkodással kezdem a napot. Odateszem a teavizet, megterítek, adok az öt macskának egy tálca konzervkaját, Sárikának elcsípek belőle a kis deszkájára, ők tehát a konyhában esznek. A két nagy kutyát az ajtón kívül a jobb és a bal oldalon várja a tálja, teszek bele nekik tésztát vagy rizst, konzervet, töpörtyűt. Langyos vizet viszek a tyúkoknak (ez csak most van így, amíg éjszakai fagyok vannak) és kiengedem őket. Szaladok vissza: már kész a tea, bekapcsolom a tévét, és reggeli közben megnézem a híradót.
Ezt a két fotót pedig nem nosztalgiából készítettem, hanem hogy mindig pontosan tudjam, hol jön ki a falból a fűtéscső, hol vezet a föld alatt, és hol megy be a másik épületbe. Ki tudja, jól jöhet még ez a dokumentum, ha egyszer mondjuk... metrójáratot akarok létesíteni a két ház között.
Utolsó kommentek