amiket a barátnőimtől kaptam.
Zsuzsa barátnőm hozta ezt a kis növénykét - még ő sem bízott benne, hogy megmarad: nem is olyan régen előtte gyökereztette. Én pedig elég nehezen jegyeztem meg a nevét. Kétszer is rá kellett kérdeznem (akkor már fölírtam egy cetlire). Mostanra viszont már tudom: Csüngő Jázmin ez a gyönyörűség. Aggódásomat bimbónövesztéssel és virágzással hálálja meg. Ugye, milyen szép? Parányi rokona az udvaron lévő nagy jázminbokroknak. Őt viszont "teleltetni" kell, vagyis ősszel beköltözik a szobába. A hátteret egy kb. 20 cm-es kaktusz szolgáltatja.
Pici növények után egy kis eszmefuttatás a nagyobbakról:
Mindig is csodáltam, hogy a természet nem nagyon gondol az anyanövényekre, amikor virágot vagy utódot ad nekik. Miért olyan súlyos például a kardvirágok virága, hogy képes az egész növényt kifordítani a földből? Vagy a hatalmas tányérú napraforgó, amelyik letette súlyos terhét a földre? Vagy a sárga virágú margarétabokor, amelynek kétméteres virágszárai kénytelenek a földre terülni..? És még sorolhatnám. Azt képzelném, hogy a természet nem hagyatkozik az emberi beavatkozásra, hanem úgy intézi a dolgokat, hogy segítség nélkül is megmaradjon minden épen. De nem. Szükség van támaszra, odafigyelésre, ha már nekünk nyílnak...
Rózsikámtól kaptam porcsinrózsa-palántákat. Sárga és pink színnel nyílnak. Most megajándékozott egy harmadik színnel is: ez az élénkpiros virág a többiekhez kerül. Már most várom, hogy tavasszal keljenek a kis palánták. Gyönyörű virágszőnyeg lesz...
Ez a kis kókadt virág is Rózsika barátnőmtől került hozzám. Majd összekapja magát, csak időt kell neki adni. Ketten voltak egy hatalmas virágtál közepén, ahol a többi növény elnyomta őket. Mind a kettőt megkaptam. Nem egy helyre kerültek, hátha valamelyiknek nem tetszik a forró homok, ami itt fogadta őket, akkor ne legyenek mindketten áldozatok. A kis növény nemsokára fölemeli ezt a szépséges és különleges kis virágot - csak tudnám a nevét...
És végül egy igazi érdekesség... Mint mikor a borbélyt telefonhoz hívják, a páciens pedig ott marad félig borotváltan... Vagy amikor a hajvágógép hirtelen elromlik, és a vendég frizurája kicsit befejezetlen képet mutat. Így jártam én is, amikor abba kellett hagyni a fűnyírást, és menni fát rakodni, mert a segítséget nem szabad váratni...
Mostanra a kidőlt nyárfa földarabolva az udvarban várja az aprítást, a fűnyírás befejezve, én pedig - pihenésképpen - itt mesélek az Olvasónak...
Utolsó kommentek