lépésről lépésre bemutatva.

Előkészítve: két utánfutó sóder, 2 utánfutó homok, 5 q cement, 5 q mész, 6 tábla hullámpala, 1 tábla OSB lap, 2 db 12-es deszka, 10 x 10-es, 5 x 5-ös, 14 x 5-ös faanyag, ajtó- és ablakkeret, kisablak, ajtó diópánttal, négy csík kátránypapír, 4 m2 üveggyapot szigetelőanyag, 10 kg különféle szeg, 8 db 10-es menetes fúrószár, 6 m2 vasrács, 1 kis tekercs csirkeháló, és kb. 300 darab vályogtégla.

Az alap és az aljzat egy nagy, erős betonlap lesz, amit úgynevezett "tükör" segítségével készítünk. A 12-es deszkából keretet cövekelünk, ami 250 x 250 cm-es és értelemszerűen 12 cm magas. Ezután kimélyítjük 20 cm-re. Az alap tehát 250x250x32 cm-es lesz.

A tükör aljára összeszedtem az udvaron föllelhető összes apró követ, vakolatdarabot, tégla- és beton-törmeléket, mindent, ami eddig kidobandónak számított, de a kukába azért csak nem rámoljuk bele. A betonozás félidejénél pedig a tükörbe helyezzük a rácsot, majd folytatjuk a betonozást. Amikor készen van, pihenünk, és naponta többször vizezzük a betont. Az ólálkodó tyúkok elől elkerítjük rossz ajtókkal, dróthálóval, mert képesek megcsipegetni, szétkaparni.

Eljön a nagy nap: kezdődhet a falazás. Kátránypapírcsíkokat szabunk a leendő fal alá, és beindítjuk a betonkeverőt: 1 vödör víz, másfél lapát mész, 2 csapott lapát cement, és homok, amennyit felvesz, hogy jól munkálható malter legyen. Kijelöljük az ajtókeret helyét, és egy léccel rögzítjük a keretet. Később, amikor növekszik majd mellette a fal, hatalmas szögekkel biztosítjuk...

Az elülső és a hátsó falba 4 helyen (a négy sarkán, és kettőt-kettőt elosztva közöttük) fúrószárat falazunk be, amire majd a keresztgerendát (14x5) csavarozhatjuk. Közben beállítjuk az ablakkeretet is.

A kész hátsó fal: ez a végleges magassága. Az utolsó sor nem vályogtégla, így talán könnyebb lesz a keresztgerendát rápasszítani...

Az első és a hátsó fal teljesen készen van. A hátsó fal alacsonyabb a tető majdani lejtése érdekében. Az éjszakára beígért eső elöl cserepekkel takartuk a falak tetejét. A két oldalfalon maradt egy-egy üres „háromszög”, amit csak akkor töltünk be, ha a tetőtartó gerendák (10x10) a falakon lesznek.

A helyére kerültek a keresztgerendák, és a hosszanti gerendák is, ezek is a fúrószárakra lettek rögzítve.

Most vakolunk odabent, mert a tető alatt már sötét és kényelmetlen lenne a munka. A falra csirkehálót szögelünk, ami majd masszívan megtartja a vakolatot.

Íme, a vakolt fal belülről. Az épület négy sarka szinte oszlopszerűen megvastagított, vagyis nem csak elfordultunk a fallal, hanem egy-egy kis kiugrót falaztunk négy téglából.

Kezdődik a tetőszigetelés: a hosszanti gerendák közé cikk-cakkban drótot feszítünk, erre, a gerendák közé méretre szabva fektetjük a szigetelő-anyagot. Végül alászögezzük az OSB lapot, vagyis plafont készítünk.

Most következnek keresztben a palatartó lécek (5x5), rá a palák szépen egymásra csúsztatva, és lecsavarozva.

Újra csirkehálót szögelünk és kezdődik a vakolás kívülről is. Itt még látszanak a munka különböző fázisai. Félóra múlva a kikandikáló szigetelés már deszkalapokkal lett takarva.

Tulajdonképpen készen van...

Nem lehet hátradőlni! El kell takarítani az építkezési hulladékot, az anyagmaradékokat, a fóliákat, üres zsákokat, pillepalackokat, szép rendet tenni a tyúkól körül, odakészíteni az etetőket és itatókat, megtölteni, aztán szépen berendezni az ólat... hogy gyorsan belakják.

Juhé!