lehet, hogy van hivatalos neve, de szebb nem lehet.
Körülbelül három évvel ezelőtt kaptam három tövet egy nénitől. Valószínű, hogy - mivel nem ismertem -, lesaraboltam az éppen bújó leveleket, sőt, kigyomlálhattam a háromból legalább egyet, elfelejtkeztem róluk. Idén tavasszal valahogy megakadt a szemem rajta: meghagylak, lássuk, mi lesz belőled, kicibálni ráérek később is. És szerencsém volt (neki is, szegénynek), ilyen pompás növény lett belőle. Naná, hogy megjegyzem - keresgélem a másik kettőt is - és tavasszal nagyon-nagyon vigyázok rá.
Visszatérve a koratavaszra: elhúzódott a virágoskert rendbe tétele, mert vártam, hogy az elszóródott magokból valami apróságok mutassák magukat, nehogy kikapáljam őket, még mielőtt kidugnák a fejüket a föld fölé. Csakhogy az eső esett szorgalmasan, és a gazok kihasználták a bolygatásmentes időszakot: triplájukra nőttek. Most félre kapa, kézzel kell gyomtalanítani, hogy a kisebb-nagyobb virágpalántákat mentsem. Szép és kreatív munka. Látványos, ahogyan a megtisztított területeken a gaztenger helyett erős kis palánták maradnak - és csak azok: főleg törpebüdöskék és őszirózsák.
Kiegyengetem a derekamat, körbenézek, és meglátom a másik bordó csodát: íme, egy dália!
Nini, azt a csüngő petúniát körülbelül két hete tisztítottam meg, vagyis visszacsíptem az elnyílt virágszárakat. Olyan kis kopasz lett akkor - de lám, meghálálja a törődést, most látom: virágba borult újra.
Derül-borul az ég. Félóra forróság, aztán kis szél lengedez: ilyenkor lehet nagyon-nagyon megfázni. El is fáradtam. No, meg a macskaetetés ideje is eljött. Guszti, Mircilla, Samu, és Sipos Úr ott sertepertéltek körülöttem a kertben, most boldogan kísérnek át az udvaron. Picurka vajon hol tekereg? Nem, nem tekereg: itt várt az ajtó előtt a lábtörlőn, és közben elnyomta a buzgóság. Óvatosan átlépkedünk rajta...
Utolsó kommentek