avagy aki ültet, az jegyezze fel, hogy mit. (De aki nem tud írni?)
Olyan gyönyörű ez a cserje, hogy szó szerint csodálni járok (tudom, helyesen: csodájára járok) a kertbe, a szerszámoskamra mellé, ahova évekkel ezelőtt csak úgy, forgolódva, hogy "hova ültessem ezt gyorsan", letettem. Évekig csak vegetált - talán rá is tettem a létrát véletlenül... És most, íme:
Háromszor futottam neki, mint Ludas Matyi Döbrögi elfenekelésének, míg neki is, nekem is sikerült a terv. Végre, végre, végre van igazi havasi gyopárom. Egy "sziklakert-csomagban" volt ez is a szappanfű meg a nemtudommi mellett, ügyet se vetettem rá, csak elültettem az új kis támfal kövei közé. Bezzeg, mikor a régi sziklakertben babusgattam, akkor elhagyott rútul! Kétszer is! Na, ez most fölér egy bocsánatkéréssel:
Esik az eső. Látni kellene, mindenki hogy feszeng a bezártságtól. Amint 10 perc esőszünet van, csak úgy rajzunk ki a falak közül. Egy csokor a négylábúakból: Samu, Mircilla, Sipos Úr, Gusztáv. Liza...
Utolsó kommentek