avagy hogyan látja egy kívülálló... llyen még nem volt: egy pihenő postagalamb az ablakpárkányon, két gyors kéz, és máris fény derül arra, hogy életem párja mit is írt, hogy' is írt gyerekkori barátjának... például a tyúkudvarról.
Kedves Régen Nem Látott Barátom (röv. RNLB)!
(Rólam írja, részlet): "...nemrégen elkerítette a kert egy részét, betett egy kisméretű tyúkólat és barátainktól „lízingeltünk” egy kis japán tyúkot és egy hasonlóan „tranzisztoros” méretű kakast (szerencsére a velük való bánáshoz nem kell ismerni a japán nyelv rejtelmeit). A páros nőnemű tagjának itteni pályafutása mindössze 5-6 órán át tartott, aztán nyoma veszett. Lehet, kedvenc „sasmadaraim” (egerészölyv) egyike vette dinamikus, bár időben erősen korlátozott pártfogásába? Pedig a szakkönyvek szerint nevezett ragadozók csak a mezei rágcsálókat tüntetik ki figyelmükkel, azokat tekintik potenciális célpontoknak, de sohasem lehet tudni! Nagyobb magasságból egy kellően rövidlátó egerészölyvnek a talajon futkosó kisméretű japántyúk is alanya lehet a számára előírt egészséges táplálkozásnak. Hogy végül is mi és hogyan történt, már soha nem derül ki, az áldozatnak ugyanis még a tollait sem leltük fel. A kakast a dolog érthetően elbúsította, olyannyira a szívére vette, hogy attól kezdve nem volt hajlandó enni, sőt letáborozott a nagy baromfiudvar egy jelentéktelen sarkában és onnan el sem mozdult. Így hát másnap visszakerült igazi gazdájához, ahol vagy harminc nőnemű egyeddel kereshet és találhat bizonyos szerfölött rövidtávú, mégis gyümölcsöző kapcsolatokat, és ahol az égen nem köröznek a távoli, ámde igencsak fenyegető szárnyas rokonok.
...persze nem adta fel, most készül a második menetre, amikor is már robosztus nagyságú felnőtt tyúkokat és gladiátor-termetű kakast szerez, akik kijártak már egynéhány önvédelmi tanfolyamot, és akik nem ijednek meg semmitől. Tán még a gazdájukat is megfegyelmezik, ha nem adja le kellő időben a sápot, akarom mondani a tápot. Mindez persze abban a reményben zajlik, hogy a tyúkok idővel számottevő mennyiségben állítanak majd elő bizonyos mezőgazdasági terméket, úgynevezett „tojást” (latinul ovum), amit a ház ura szokott nagy kedvvel fogyasztani, ha eléje teszik. Most majd sajátkezűleg szedegetheti össze az udvar és az ól rejtekében, ami felhőtlen falusi gyermekkorát idézi fel..."
Még ez is a levélben volt: "...no és persze a blogját is fejleszti szorgalmasan (megnézted már? Nagyon ajánlom, ismerkedj vele, mielőtt legközelebb találkozunk, mert kikérdezem a tartalmát..!) Délutánonként gyalogolok (5, azaz fünf, cinque, cinq, five, pjaty, etc.) kilométert, aztán favágás következik. Valamelyik hétvégén egy szorgalmas környékbeli bennszülött nejem útmutatásai alapján berohant az erdőbe egy Stihl-fűrésszel és naphosszat tartó veszedelmes dühöngése (lásd: „egy napszámos munkanapja”) során kivágta, felaprította általam is mozgatható méretű darabokra a tél folyamamán kidőlt, vagy a lokális gravitációs erőnek engedelmeskedni készülő fákat, jobbára fenyőket, de nem csak. Ez volt hat hete, azóta majdnem minden nap kitolom kedves, kezemhez szokott talicsomat (csak jókedvemben szoktam becézni: talicska) és behozok vele-rajta-általa-benne vagy tíz rönköt, ennyi elég is egy napra. Aztán még a nagy baltával neki is esek néhány kisebb rönknek, a törzseket-rönköket meg időnként az elektromos nagy fűrésszel felaprítom (ez ugyanaz a szerkezet, amivel 2002-ben az egyik mutatóujjamat is sikerült kishíján felszeletelni, azóta nem mutogatok – azzal az ujjammal, legalábbis).
Aztán vannak extra örömök is, amikor például műtétre hurcolásszuk pöttyökben oly gazdag, „dalmatíner” márkanevű ebünket, akinek csak egy szeme van, és sokáig csak három használható lába volt, de most rehabilitálják a negyediket, ismét. Állatorvosok között egyre tekintélyesebb az ismeretségi körünk, vannak persze már olyanok is, akik rossz teljesítményük miatt előbb kiátkozásra, majd súlyosabb fokozatként feketelistára kerültek. Emberorvost utoljára a múlt héten láttam, amikor a jogosítványom meghosszabbítása ügyében gyalogoltam be a faluba, balról az üzemanyagtakarékosság, jobbról a sportos életmód jegyében. Tudtad, hogy innentől kezdve nekünk már csak három évre hosszabbítják a jogsit? Micsoda diszkrimináció!"
Nincs mit hozzátennem... már csak egy fotó kellene, de arcképet elvből nem teszek a blogba, hátulról pedig csak egy diszkriminált nadrágost látna a kedves olvasó.
Utolsó kommentek