igenigenigenigenigenigenigen! Az első tojás, huh!
Szóval, az úgy volt... Én elmentem a vásárba félpénzzel. Mentem a hang után: ahol kiscsirke csipog, remélem, nagyobbak is vannak. És egy bácsinál várt rám a két tyúkocska és a kakas. Gatyás kakas! Piros, fiatal tyúkok. Hazahoztam őket, kaptak aranybúzát, sárgarépa kaparékot, és egy nagy-nagy udvart, ahol lehet kapirgálni.
A kezdeti megneszülés után oldódott a hangulat, annyira, hogy néhány óra múlva megtojt az egyik tyúk, le is fotóztam hamar a tojást. Nemsokára a másik tyúk is követte a példáját, de már nem akartam újra kihúzni a tojókosarat, hemzsegni ott az udvaron, ijesztgetni őket, nem, nem. Csodálatos dolog: én odakészítem a tojófészket, ők pedig megérkeznek ide, nekik idegen helyre, és tudják, hogy keresgélni kell, mert valahol van egy kis fészek nekik. Tartottam tőle, hogy majd valamelyik kerítésoszlop tövébe, a fűbe kuporodnak, keresgélhetem a tojást, de nem, nagyon aranyos, rendes, élelmes fiatal tyúkocskák, azonnal tudták, hogy mi a rend.
Saját kapirgáló tyúk saját tojása. Vigyázzállás! A tisztelgés elhagyható...
Utolsó kommentek