ez a mai téma
Sárival kezdem (naná). Akármilyen picike, azért neki kőkemény kutya-önérzete van - legtöbbször határozottan érezteti, hogy ő egy bernáthegyi. Ennek ellenére édes kis gesztus tőle, ahogy mindig keresi valamelyik nagy kutya társaságát. A legföltűnőbben akkor, ha pihi van. Hol Lizához bújik, begömbölyödve ahhoz a kövér, meleg pocakhoz. Hol Maját tünteti ki a társaságával...
Macska-szekció következik. Sipos Úr a széken mélázik, Mircilla az egyik macskakosárban méregeti az elterpeszkedés lehetőségeit.
Majácska hatalmasat nyújtózik. Olyan mint egy tornászlány: vékony, kecses, erős, csodálatos. Ó, ha így meg tudnánk nyújtani elfáradt izmainkat, nem lenne derékfájás, hátfájás... ellesem tőle (vagy már késő?).
Utolsó kommentek