az amarillisz fejlődésén keresztül bemutatva.

Három héttel ezelőtt kikotortam az amarilliszhagymákat a papírdobozból, ahová ősszel bezúdítottam (a dobozt akkor a kazánház polcára tettem, benne az amarilliszhagymák mellett kánagumók, dáliagumók, ésmégnemtudommikmajdkiderül).

A két nagy amarilliszhagymát és a hozzájuk tartozó gyerekeket egy nagy cserépbe ültettem a látható módon, hogy a hagymák fele kilátsszon a földből. A gyökerüket viszont szépen el kell rendezni, hogy ne sérüljenek, ne legyenek megtörve, elnyomorítva.Nem túlzok: 4 nap alatt ekkora levelei lettek, sőt, ezzel egyidőben a levelek között már szépen meg lehetett különböztetni a húsos szárú bimbókat. Ilyen volt, amikor először fotóztam.

Újabb három nap telt el. A bimbók a levelek fölé emelkedtek vastag szárukon.

Öt nappal ezután már szép hosszú szárakon bólogatott a két nagy bimbó - még mindig zártan, de én már tudom, hogy tulajdonképpen 4 leendő nagy tölcsérvirágot rejt a takarószirom, ami később diszkréten lepöndörödik róluk.

Két nap múlva megpattannak a bimbók, "színesedik", mondom, és látni már, hogy melyik lesz a sötétebb.

Négy nap alatt a legkövérebb virágok tölcsére megnyílt.

Újabb két nap, és teljes pompájában látható az első két virágpár. (Mondtam: 21 nap az egész.)

Lehet ájuldozni!