az őzek legalábbis szeretik.
Nem is meséltem még, hogy 7 őz él az erdőnkben: 1 őzbak, 3 suta, és 3 fiatalka, közülük - azt hiszem - az egyik bak lesz, tehát előbb-utóbb új területet keres magának. Tudják, hogy itt biztonságban vannak, ezért vadászok és orvvadászok elől is mindig hazamenekülnek. Gyakran idejönnek a kerítéshez, és érdeklődve bámulnak be az udvarra.
A nagykapuhoz vezető utat az erdő nyiladékában tujasor jelzi. Annyi vesződség van velük! 2008. augusztus közepén ültettük, azóta a téli hónapokban csak lehetőség szerint, egyébként pedig minden egyes nap öntözni kell őket, hogy megerősödjenek. Erre most szerelmetes őzeim szinte csutkára metszették valamennyit...
Kértem a fodrászatban egy kis zsákocska levágott hajat. Rossz harisnyákból kicsi hajlabdákat készítettem, azokat pedig a tuják ágai közé szorítottam. Azt mondják, az őz fintorog az emberi haj szagára, elmegy, nem bántja az így "preparált" növényt. Nagyon kíváncsi vagyok. Annyi minden van az erdőben, amit csócsálhatnak, miért éppen a tujákra fáj a foguk? Nem is fotóztam le szegény megcsonkolt fácskáimat... majd nyáron, ha megmaradnak, ha kihajtanak, ha helyrejönnek, lesz fotó róluk. Vigaszképpen lencsevégre kaptam bambula Sárát az udvaron, íme:
Utolsó kommentek