újabb fél centiméter esett az éjjel, így most már 19,5 cm vastag hópaplanunk van.
Hó pedig kell, amikor nulla fok alá esik a hőmérséklet. Nagyon féltem a virágos cserjéket és az évelő virágaimat a kifagyástól. A lányokkal ellenőrző sétára indulunk.
A külső udvaron vidáman bóklászik a három kutya - nem tudom, nélkülem miért nem képesek erre? Egész nap bent kuporognak a lábamnál... ám amikor kabátot veszek, látom, milyen boldogan sorakoznak az ajtónál, tehát vágynak a szabad levegőre. Maja ugrál mint egy kiskecske, élvezi a havat. Sári se csak az autónyomokban közlekedik: kipécézi magának a macskatalpak törte helyeket, ott molyol boldogan. Liza rezignáltan követi őket, de a fél szeme mindig rajtam van: nehogy kintfelejtsem véletlenül.
Elkanyarodunk a nagykapu felé. A kép közepén alig látható fatörzs egy nyárfából maradt. Belül üreges, tehát tavasszal megtöltöm virágfölddel, és egynyári szépségeket ültetek bele. Mivel körben fiatal akácok állnak, csak árnyékos helyet tűrők jöhetnek szóba, úgymint szárnyas feketeszem, árvácska, fukszia, sarkantyúka, pistike... több most nem jut eszembe.
Nagyon szép lesz.
És most forduljunk meg: a külső udvarról pillantsunk a belső udvar felé...
Balra a kert kerítése, aztán a kútgém magasodik (vanílialonc kúszik rá), az épületek szinte ötletszerűen (nem így van ám, csak úgy néz ki), hopp, ott egy nagy falfelület, tavasszal szépen befuttatom valamivel...
Az előtérben álló kiszáradt kis fára trombitafolyondár kapaszkodik majd.
Közelebb megyek a tűztövisekhez. Háromféle színben (piros, narancssárga, citromsárga) pompáznak... majd. Most még fiatalok, nem sok termésük van.
Mellettük jól látszanak valamelyik macsek nyomai.
Hátul, a kerten túl az öreg erdő kezdődik...
Befejeződött a séta, lányok, ideje bemenni! Vár minket Cirmi, az öreg vak macska, és az asztalomon egy csésze gőzölgő tea...
Utolsó kommentek