a rajta ragadt "Öregasszony" becenévvel, pedig alig 10 éves.
Liza 8 gyereket nevelt: 4 pöttyöset és 4 feketét (az apuka tehát rövidszőrű fekete volt, nem ismerhettem meg személyesen) , és az összes közül az egyetlen kislány Maja volt - ezért is maradt ő itt. A fiúk "hozzáértő" és szerető gazdákhoz kerültek, nem putyujgatóshoz, mint amilyen én vagyok. Akkor még velünk volt Berta, a fiatal német juhász is. Liza örökké féltékeny volt rá, és rendszeresen provokált verekedést, ahol mindig ő húzta a rövidebbet - pedig Berta csak védekezett. Liza bal szemét műteni kellett (visszatenni a helyére), nem lát vele, de mégis van ott valami, a bal hátsó lábát kétszer is "vasalták - az egyik merevítőt kidolgozta a szervezete, a másik a spirálokkal úgy-ahogy tartja a szétroppantott ízületet. Mire Liza rájött, hogy a nyugodt természetű Berta a fiúzás terén nem konkurencia, viszont verekedésben messze fölötte áll súlyban és erőben, már egy többször műtött, megroggyant veteránná vált. Keveset mozog, de dalmatához illően egy zacskózörgésre a falat is átüti bármi kis darab ennivalóért. Velem azért csak-csak hajlandó néhány körre az udvaron, és nem veti a szememre, hogy próbálom az állandó zabálhatnékját nem észrevenni. Kövér, bújós öreganyó lett belőle.
Utolsó kommentek