rákattintok a következő kedvencemre:
http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html
A Karancs-hegy tetején - még a kilátótákolmánynál is följebb - helyezkedik el az a kamera, amiről bármikor ráláthatok egy településre, amit Karancs-Medves-Salgótarján névegyüttessel emlegetek. Teljen mindegy, a lényeg úgyis a dombokat borító gyönyörűséges erdő. No, meg a kép bal felén - mint mondtam: a kamera alatt, hö - ott van a "mászóka". Jó időben még az embereket, főleg fiatalokat is látni, amint éppen ökörködnek fönt, lent, vagy mászás közben.
Ez a látvány kedves a szívemnek. Előfordul, hogy mindent köd borít, és azt is hihetném, hogy tejfölöspoharat nyomott valaki a kamerára. No, de ki tenne ilyet? Cccc. Ám a legtöbb esetben valamit látok. Este csak a település fényeit: mint egy ragyogó gyöngysor az éjszakában. A hószállingózás látványa is gyönyörű (beállítom legeslegalul a "közvetítési időt" mondjuk 3 s-re, ami szinte élő tájat tár elém)... Tavasszal a kizöldülés, nyáron a szikrázó napsütés, és lengedeznek a lombok, ősszel ezernyi szín, színkavalkád, színorgia, télen... ja, a hószállingózásnál már voltam. A kép bal fölső sarkában a hőmérsékletet is leolvashatom.
A látványt és a hőmérsékletet összevetem azzal, amit az iróasztalomnál ülve valóban élőben az ablakon át látok: hőmérő, erdő, gyönyörű táj. Milyen mesés játék, ha tudnátok!
Utolsó kommentek