Ellenvélemény? Na, azért!
Egy éve egész nap esett a hó. Most pedig ragyogó napsütés, kora reggel 6 fok, kora délután 16. A madarak trilláznak, csattognak, a növények zsendülnek. Van itt például ez a nevenincs növényke. Egyre nagyobb a tő, és igen könnyen szaporodik - a közelében lévő szikladarabra például ültetett egy kis növénykét. Tényleg ő, nem én: egyszer csak megjelent ott egy kis csomócska, a következő évben már fölismerhető lett, hogy ennek a bokornak a gyereke. Nem találom a neten, tehát nem tudom azonosítani, az ereje teljében lévő növényt minden évben elfelejtem lefotózni, mert olyankor már ezer más, pompásabb virág van az udvaron - bezzeg kora tavasszal mindig megemlékezem róla... azért csak ilyen éppenkibújós fotóm van. Most ünnepélyesen megfogadom, hogy teljes pompájában is lefotózom nyáron, úgy már föltehetem a keresőbe. Hogy tudjam a nevét...
Bújik a nőszirom (irisz), itt az udvaron csak néhány tő, de bent a kertben egész sorfal választja el a veteményest a füves területtől.
A sásliliom. Minden tavaszra elfelejtem, hogy itt, az udvari virággruppban a citromsárga, vagy a narancssárga fajtája van-e...
A rózsatövek hajtásain ekkora levélcsokrok vannak már:
Az én aranyos árvácskáim - tele van a kert velük, hagyom vadon nőni mindenfelé. Meghálálják: nincs olyan hónap, amikor ne nyílna valahol:
Végig, a hosszú kerítés mellett, amelyik a külső udvart elválasztja a kerttől, sűrűn jelentkeznek a nárciszok:
Duzzadó rügyek, előbukkanó hajtások mindenütt. De: még etetjük a madarakat, még éjszakára lecsukom a melegágyat (ahol kényesebb évelők telelnek), még hinni se merem, hogy itt a tavasz. Pedig de.
Utolsó kommentek