Ez is fáj, az is fáj...
Ez is fáj, az is fáj...
Tíz évvel ezelőtt ültettem az udvarra három fát: Szépet, Hasznost, és Érdekest. A legfőbb követelmény az volt, hogy GYORSAN nőjenek. Három kis csenevész ágacska, nehéz volt elképzelni, hogy egyszer beárnyékolják az udvart... hát még azt, hogy kinövik!
Amikor a Szép csavart fűzfát ajánlották, senki sem figyelmeztetett, hogy egész évben takarítani kell miatta/utána/tőle. Valóban gyorsan megnőtt. De kora tavasztól tél végéig munkát ad: potyog a barkája, a levele, az apró ágai - ha meg akarom őrizni alatta a füvet, kétnaponta lombsöprűzhetem. Ráadásul elnyomja a Hasznos hársfát, és az Érdekes szivarfát. Szegények: elhajolt a törzsük (ráadásul az egyik a konyha tetejére borul, a másik az öreg házra, mindig vagdosni kell az ágaikat, hogy ne tegyenek kárt a cserepekben vagy az ereszcsatornában.
A háromszög csúcsán áll a csavartfűz, de nem egyenlőoldalú a háromszög: a két elnyomott fa távolabb áll egymástól, mint bármelyikük a csavartfűztől. Ha tehát az egyiküket kivágjuk, a másik még ugyanolyan elnyomásban részesül továbbra is. Ha a majdnem középen álló csavartfűzfát vágjuk ki, akkor a másik kettő kibontakozhat. Viszont az igazi árnyékot most a csavartfűz adja, és hát alatta áll egész nyáron a kerti asztal... Ám éppen vele van a legtöbb baj (elnyomó és szemetelő). Mind a hármat én ültettem, nevelgettem, babusgattam, örültem nekik. Mostanra kellemes árnyékot adnak az udvaron a tűző napsütés ellen.
Mit tegyek?
Megkérdeztem egy szakembert, azt mondta, még egy darabig nézzem el a csavartfűznek, hogy ennyi munkát ad, most csak a másik kettőt akadályozó ágait vágjuk le - aztán majd meglátom, hogyan tovább. Hajlok erre a megoldásra. Tudom, akkor tovább fog szemetelni, de hátha... hátha mégis megtarthatom. Hiszen ha a két "bűne" közül az egyik megoldódik valahogy, akkor... talán...
No, majd meglátjuk!
Utolsó kommentek