avagy nem ilyen lovat akartam...

avagy nem ilyen lovat akartam...

Úgy is kezdhetném, hogy "ha én ezt előre tudom..."
Persze nem ilyen hangulatban folytatom, nem vezetne sehova. De azért egy kicsit lelombozott a ma reggeli ambivalencia...

Ragyogóan tiszta égbolt, kristályos, illatos, jóízű levegő, fényes napsütés fogadott.

Ilyen hangulatban sétáltam kora reggel. Minden friss volt, tiszta és egészséges, a látvány, az érzés a természet végtelen csodájáról és békéjéről szólt... volna... ha nem dübörög ezerrel az autópálya!
Amikor ideköltöztünk, a pályának még híre-hamva sem volt. Akkor még lélegzetelállítóan csönd volt. Az egerészölyvek rikoltásai, a harkály kopácsolása, az őzek hívó hangja messzire hallatszott. A fenyőfák a legkisebb széltől susogni kezdtek. Aztán vége lett a varázslatnak: betört ide is a civilizáció, megépült az autópálya, nőtt-nőtt a forgalma, míg mára csak a látvány maradt egy ilyen csodálatosnak induló reggelből - a természet hangjait elnyomja a forgalom állandó dübörgése.

Rezignáltan nekiálltam összegereblyézni az udvart - remélem, hogy idén utoljára. A csavartfűz levelei hullottak le legkésőbb... terítve avarral az udvar.

Nem akarom otthagyni, mert már Bálint gazda is megmondta: a nedves avar alatt kipusztulhat a fű... Lehet benne valami, mert ahol nem kellett söpörni, ott ilyen a fű még most is:

Tele lett az új komposztáló. A falevélkomposztálás megint ürügyet adott a tyúkóltakarításra, mint múlt héten. Összességében jó délelőtt volt.