8 szép éve volt... (2011. okt. 23., vasárnap-i bejegyzés)
8 szép éve volt... (2011. okt. 23., vasárnap-i bejegyzés)
2004. karácsonyán hoztuk haza Samut. Az úgy volt...
...hogy a fiamék találtak egy icipici ragacsos szőrgombócot a kuka mellett (még jó, hogy nem benne - volt már ilyen történetünk is: Mircilla és Sipi - a későbbi Sipos Úr). Kimosták a koszból/takonyból/csipából (kiderült, hogy egy hamuszürke kiscica), orvoshoz vitték, meggyógyították, elnevezték Samunak. A kis vadóc gyorsan föltalálta magát: a szerető gazdikat nem csak terrorizálta a szeretetével (hajnali buccolós berregés, szakállrágás és gyömöszölés), de ahogy növekedett, szép lassan, ám módszeresen kezdte leamortizálni a lakást. A fiatalok ugyanis egy negyedik emeleti lakótelepi lakásban laknak - Samu pedig nem egy nyugodt természetű valaki... és akkor még finoman fogalmaztam. Vele és körülötte állandóan történnie kell a dolgoknak. (Ani barátnőm tizenéves Cilikéje az ellenpélda: napi húsz órát összegömbölyödve alszik, a maradék négyet pedig tűnődéssel tölti az ablakban. Ő igazi panellakásba való macska. Samu nem az.) A "gyerekek" hétvégéje samuzással telt, aztán a hétköznapokon soha nem tudhatták, mire érkeznek haza munkából: a könyvespolc lesz-e lerámolva, a függöny leszaggatva, vagy kaspó eltörve, a virágföld a szőnyegbe tappancsolva? Samu mindig újabb károkozással meglepetéssel szolgált. Egy évig bírták türelemmel.
Jó ötlet volt, hogy Samu inkább nálunk lakjon. Megsiratták, de elengedték: győztek az észérvek. Az utazási traumát órák alatt kiheverte: "Nyáu, itt hatalmas udvaron lehet rohangálni! És van még néhány ilyen eszement szőrgombóc is, mint én! Itt is kiszolgálnak: az őrült száguldozás után igazi tehéntej, közös kaja, és édes szunyókálás biztosítva! Ez igen!" Körülbelül ezt fejezte ki a viselkedése. Aztán megmutattuk neki az erdőt. Elindultunk a kiskapu felé, ő szaladt a lábunk mellett, mint egy kiskutya. Ki a kapun, kicsit az erdő szélén, aztán be a fák közé... Máig emlegetjük Samu attrakcióját: előreszaladt, fölrohant egy fára. Amikor elhaladtunk alatta, villámgyorsan leereszkedett, megint szaladt elénk, ismét föl egy fára. Ez így ment 15-20 percig. Minél jobban nevettünk rajta, ő annál inkább produkálta magát. Aztán - mily fura szó Samuval kapcsolatban - elfáradt. Odaszaladt a Gazda lábához, és a bokáját buccolgatva kérte, hogy vegye föl. A párom az ölében hozta be Samut az első erdei "sétájáról".
Ezzel azután Samu számára kitágult a világ: először az erdőt fedezte föl magának, aztán a távolabbi kaszálót, majd elkezdte látogatni a környékbeli tanyákat. Még mindig volt benne le nem kötött energia: verekedést provokált a szomszéd kandúrokkal. Legtöbbször diadalittasan kocogott haza, de előfordult, hogy méltó partnerre akadt: ilyenkor cakkos fülekkel, kilyuggatott (és azonnal elfertőződő) pofázmánnyal jelent meg. Amint ki tudtam tisztítani a feszítő tályogot, már ment is újabb körútra. Pedig - ezt elfelejtettem mondani - Samu ivartalanítva is lett idejekorán. Nem fajfenntartás miatt látogatta hát a környékbelieket. Az ő célja kifejezetten a verekedés volt, mint az elvakult focidrukkereknek. Nem beszélve arról, hogy ő volt az egyetlen macskánk, aki hol a hűtőszekrény tetején, hol a cserépkályha tetején üldögélt (láttam: helyből ugrott fel kb. 2 méter magasra), hol a páraelszívón heverészett.
Ennek ellenére az élete nagyobb események nélkül telt. A füzetben, amiben a kiemelkedő történéseket vezetem dátumozva, Samu neve csak az ideérkezésekor szerepel. És most - zokogjatok udvar, fák, ellenfelek -, amikor beletörődve leírom: Samu elveszett 2011. október 13-án. Aznap láttuk utoljára. Tíz nap ilyen változékony, hajnali fagyokkal súlyosbított időszakban egy ivartalanított macskának már nem magyarázható semmivel. Nagytermészetű kandúrokról hallani, hogy a kiválasztott macskalányra 10-15 napig vigyáz étlen-szomjan. Aztán csontra-bőrre fogyva megy haza. Samu esetében nem erről lehet szó. Nem is részletezem, milyen tippjeim vannak, de egyet remélek: azonnal átköltözött az égi kaszálóra, most már ott kergeti az egereket. Emlékszem I. Gusztáv nevű macskánkra: még egy autóval történt karambol után, súlyos sérülésekkel is hazavonszolta magát. Samu tehát hirtelen, nem szenvedve távozott: ellenkező esetben valahogyan hazajött volna (a környéket átkutattam, nem találtam rá...). Parányival könnyebb lenne, ha eltemethetem.
Szervusz Samuci, kukucskálj le néha ránk valamelyik felhő széléről. Még mindig nyitva hagyom résnyire az ajtót, miután a többiek (Picurka, Mircilla, Sipos Úr, Guszti) reggel besorakoznak, és odakuporodnak a tejes tányér és a táp mellé.
Utolsó kommentek