igenis, van ilyen! (2011. szept. 27., kedd-i bejegyzés)
igenis, van ilyen! (2011. szept. 27., kedd-i bejegyzés)
Azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert Mária barátnőm 4 macskája között állandó a rivalizálás, a konfliktus. Naponta tudatosítják egymásban, hogy ki a domináns, ki mikor ehet és hogyan és mit... ki hol pihen, stb. Pedig rokonok.
Nálunk 5 macska van - igaz, mind az öt ivartalanított - és csak kettő testvér, a többi innen-onnan került ide. Erejük és idejük teljében lévő macskák, éjszakai kóborlásokkal, erdőn túli egerészésekkel. Nyáron napközben sem nagyon látni őket, de ahogy közeledik az ősz, a tél, úgy töltenek egyre hosszabb időt bent a házban: széken, asztalon, kis szerény tetején, veknis kosárban, ágytakarón... Naponta kétszer biztosan összegyűlik a társaság - reggel és a délután közepén - enni és tejet inni. Mondhatom, hogy szeretik egymást, jól megvannak. Pedig nagy egyéniségek. Samu kötözködő, Picurka szeleburdi, Sipos Úr komor, Gusztáv magának való, Mircilla idegesítően simulékony. Emellett mindegyik erőszakos és rafinált. Macskák. Macsekok, akik elfogadják, hogy öten vannak a családban, nem csak el kell viselniük egymást, de a békesség a legjobb állapot. Ehhez tartják magukat. Az elmúlt évek azt igazolták, hogy képesek új jövevényt is el- és befogadni, hiszen egyszer megjelent itt egy öreg macska (Micó) és két évig - haláláig - tagja lehetett a családnak...
Szeretem, amikor ezt az elfogadó barátságot ki is mutatják egymás iránt. Elnéztem Gusztávot és Mircillát, amint reggeli után elterültek az ágytakarón. Kis nyújtózkodás után Gusztáv fölállt, és odament a már alvó Mircillához. Finoman hozzábújt.
Mircilla fölébredt az érintésre:
Aztán a világ legtermészetesebb módján elkezdte mosdatni Gusztit.
Gusztáv boldogan tűrte, időnként ő is vissza-visszanyalt, aztán békésen aludtak tovább - mondhatnám egymás karjaiban. Olyan szép dolog, békét, nyugalmat, elfogadást sugároz. Jó hangulatot teremtő kis jelenet.
Utolsó kommentek