Fényt, színeket, kék égboltot.
Ugyan még mindig mínusz 4 fokra ébredtünk, de gyönyörű a napfelkelte, és csipkefüggöny fogadott a tyúkudvar kiskapuja mellett.
A madarak is korán kelnek. Ez a rigó óvatosan indul a tuja tövétől a fiatal akácfára akasztott faggyúgömböt közelről megszemlélni.
Nemsokára egy harkály érkezik:
Odakint még jeges csipkébe burkolózik a világ. De a napsütéstől mégis minden szép lett végre. A tegnapi napsütés ellenére is megmaradt a hó és a jég: a hidegérzetet ráadásul metsző, viharos szél is erősítette. A "böjti szelek" előőrse... Nyolc-tíz évvel ezelőtt napokig tartó szélviharok voltak ilyentájt. Akkor még nem védett minket a fiatal erdő - a szél megtekerte a homokot odakint a szántóföldön, és bepakolta az udvarra, beterítette a házfalat egészen az ablakpárkányig. Kimozdulni sem lehetett, az embert fölborította a viharos szél. (Azóta kb. tizenöt kilót magamra szedtem kifejezetten szél elleni nyomatékként... hümm.)
Sári is úgy döntött, hogy napsütés ide vagy oda, a legjobb még idebent. A popsiját Maja hátához nyomta, Picurkát pedig nemes egyszerűséggel kinevezte nagypárnának. De jó is így élni!
Utolsó kommentek