...amit csak kitalálhattam...

Van ám nekem csili-vili bolti szerkentyűm is. Nem mondom, hogy használhatatlan, csak éppen minden harmadik meggyben benne marad a mag. Egyenként kell a lyukhoz potyogtatni a meggyszemeket, aztán átnyomni rajta egy csillag alakú meggymagkitolót, ami kitolja ugyan, de nem mindig választja el a gyümölcshústól, így aztán a leeső meggy viszi magával a magot is. Szóval nem megbízható.

Nemrégen láttam a neten a Nagy Ötletet - ki is próbáltam. Mindössze egy nagy gemkapocs kell hozzá, amit kifordítunk (nekem a "kiegyenesítik a kaszát" kifejezés jutott róla eszembe...) fogjuk az egyik hurkot, a másikkal pedig "kikanalazzuk" a magot a gyümölcsből. Aranyos kis videó mutatta be a gemkapocs használatát, és nem mondom, az ötlet jó, csak próbáljon meg valaki így kilószámra magozni... nem fog menni. Szóval az ötlet továbbfejlesztendő.

Addig kotorásztam a fiókokban, míg a kezembe akadt a hústű. Kétfajta van, kisebb és nagyobb, a kisebbik vált be. A kis hurok mérete pontosan illett a maghoz, belenyomtam a szárfelőli oldalon, és kifordítottam (kikanalaztam) vele a magot. No de ez is olyan műszer, amit kis videón néhány percig lehet mutogatni, aztán - míg a gemkapocstól begörcsöl az ember keze - a hústű használata a kimagozott szemek sokasodásával egyre fárasztóbb lesz, a másik vége pedig összevissza szurkálja a tenyeret. Vagyis: nyél kell neki.

Először egy használt ecsetet bontottam szét, de kiderült, hogy a műanyag nyél belül üres. Eldobtam. Kerestem egy fanyelű kis ecsetet, szétbontottam... és megcsodáltam a négy pirinyó szöget.

Másfeles fúróval megfúrtam a nyelét, méretre csíptem a hústűt, és bedugtam a fúrt lyukba. Nem voltam biztos benne, hogy kellően szorulni fog, ezért kihúztam, csöppentettem a furatba pillanatragasztót, úgy toltam vissza a hústűt. Aztán az egyik pirinyó szöget be is ügyeskedtem melléje - kellően megszorult.

Mitagadás, nagyon nehéz volt kivárnom a száradási időt, közben tehát kézzel kimagoztam az egyik vödör cseresznyét... Ja, mert elfelejtettem mondani, hogy a meggymagozó cseresznyemagozó is. A cseresznye jobban ragaszkodik a magjához, mint a meggy. Kicsit macerásabb a magozása. Ráadásul ez a cseresznye úgy viselkedett, mint a leglédúsabb meggy: hatalmas, ropogós, mélybordó szemei spricceltek, és a létől lila lett minden: a mosogató, a csempe, az edénycsöpögtető, a törlőrongy, a szemüvegem - és a körmeim.

A másik két vödör cseresznyét már a meggymagozóval magoztam.

A kimagozott cseresznyét bezacskóztam és ment a fagyasztóba (kimosott tejesdobozba teszem a nejlonzacskót, úgy fagyasztom meg, aztán kiveszem a dobozból a négyszögletesre fagyott zacskónyi gyümölcsöt, egymásra rakosgatom, a dobozt pedig újra ilyesmire használom).

Készen vagyok a konyhatakarítással, a szemüvegemet is lesúroltam, a kezemet kiáztattam citromsavas vízben (vizes citromsavban):

A csodaszerszámot pedig megmutatom: ez a legjobb meggymagozó: