avagy a komposztdomb rejtélye.
Tél elején figyeltem föl a gyanús jelekre: az én mindig szépen elsimított komposztdombom oldalában gallyak vége kezdett látszódni - mintha ez nem véletlenszerű lenne.
Tavasszal azután elérkezett az idő, amikor eldönthettem: befejezem a munkát ennél a dombnál, mert valószínűleg beköltözött ide valaki.
A másik végén azért nem kotorászhatok, mert sütőtök palánták keltek ki:
Sebaj, van mááááásik. Mármint másik komposzt, amit rostálhatok, talicskázhatok, beáshatok. Közben pedig figyelem a lakómat. Próbálom meglesni, ki ő... A kijárat előtt elsimítom a talajt, hogy a nyomokból lehessen valamire következtetni. Sajnos nem jött be a számításom: ha meg is változik valami, a pergő homokszemek nem tartanak meg határozott, körülírt lábnyomot.
Nem akarok ennél közelebb nyomulni. Ha már... akkor nyugta legyen. Másfél napja semmi mozgás: ha pl. sündisznó, akkor éppen túl van a szülésen. Nem sikló, mert ha nem is talpnyom, de lábnyom maradt már utána...
Legszívesebben odatelepednék látótávolságra, és csöndben kivárnám, míg megmutatja magát. Ha valami módon megtudom, hogy ki a lakóm, szólok...
Utolsó kommentek