Együk tehát. (Legalábbis készítsük el...)
Vettem a piacon két hatalmas karfiolt - csak úgy énekeltek hazáig! Az egyiket betettem a szerszámoskamrába a dáliagumók és a már üres lekvárosüvegek ládikája közé, a másikat diadalmasan bevittem a konyhába. Levágtam a torzsáját, és rózsáira szedtem. Fölforraltam egy nagy lábos vizet, vegetát szórtam bele, és beletettem a karfiolrózsákat.
Apropó: gáztűzhely... Néhány héttel ezelőtt elkezdett truccolni az egyik láng - naná, éppen az, amelyiket legtöbbször használom: közepes erősségű, és ő esik legjobban kézre. Jött a szerelő, megbűvölte, ellenőrizte a másik hármat is. Másnap reggel nem gyulladt meg a truccos, a többinél pedig nem lehetett elengedni a gombot, mert azonnal elaludt a láng - még 5 perc tartogatás után is. Újabb könyörgés a szerelőnek. Jött, megmutatta, hogy a gombokat erőteljesebben nyomjam ezentúl, a renitens lángrózsát újra szétszedte, állítgatott a többin is, elment. Azóta a lángokon ökröt lehetne sütni, olyan erősek - takarékállásban is - a renitens meggyullad ugyan, de nincs benne köszönet: minden harmadik lyukon ingadozik némi lángocska hatalmas surrogással. Már nem is kísérletezem vele.
Kínos, ha valamit éppen hogy csak takaréklángon kellene főzni, és kényelmetlen mindent a távolabbi lángon kevergetni, amit azelőtt itt elöl főztem. A sütő tömítőgumijának egyik fele már kb. egy éve lóg, most a szerelő leszakította az egészet, aztán - rájött, hogy az mégiscsak kéne oda - visszabiggyesztette két csavarfejre...
Amíg a karfiolrózsák puhultak - szigorúan csak roppanós állagig - egy jénai tálba vajat daraboltam, egy csészébe ütöttem 2 tojást, fűszereztem sóval, borssal, őrölt babérlevéllel, őrölt korianderrel, fölvertem, végül belekevertem 2 nagy kanál tejfölt.
A roppanósra főzött karfiolrózsákról leszűrtem a levet - egy hatalmas bögrébe -, a rózsákat pedig szépen elrendeztem a vajdarabkákon.
Rálocsoltam a fűszeres-tejfölös tojást. Már így is nagyon jól nézett ki, de elkezdtem agyalni, hogy mivel lehetne megbolondítani egy kicsit. Néhány szelet császárhúst vágtam a tetejére, és betoltam az előmelegített sütőbe. (Kb. 200 fok - nem egyértelmű a gáztűzhelyem hőfokszabályozója.)
Most következik a bukfenc... Míg sült/pirult a karfiol, gyorsan elmosogattam. Közben elkortyolgattam a finom karfiolfőzőlevet (csak forrón isteni!). Az egyik mézesüveg alján már csak egy ujjnyi méz volt, rácsorgattam egy szelet kenyérre. A kávékiöntőben figyelt egy adag kávé, felöntöttem tejjel és megmelegítettem. Megettem a mézes kenyeret, megittam rá a tejeskávét (ennek a kombónak soha nem tudok ellenállni). Mire mindezzel végeztem, készen is lett a karfiol, csodaszépen megpirult a tetején a szalonna. Most itt ülök fölötte, szemezünk, és mindketten tudjuk, hogy fél liter karfiollé, egy szelet mézeskenyér, és egy csésze tejeskávé után még arra sincs esélyem, hogy megkóstoljam...
Pedig biztosan nagyon finom!
Utolsó kommentek