kell ez néha...
Mire mondjuk, hogy giccs, mire, hogy értéktelen kis vacak? Vagy hogy gagyi? Ne mondjuk semmire! Soha nem lehet tudni, minek lesz egyszer csak jelentősége. Mint nekem ez a kis bólogató virág...
Megláttam egy polcon, és - esküszöm - abban a pillanatban kezdett el integetni, amikor odanéztem. Hirtelen olyan meleg lett a szívem körül: amúgy éppen sírhatnékom volt, de hősiesen lepleztem. És akkor ez a kis virág odaint nekem egy polcról: hahó! Elmosolyodtam, és ezt a mosolyt hordoztam magammal egész nap. Persze vittem/hoztam a virágot is. Itt virít már a monitorom tetején. Ha odanézek, integet. Mosolyognom kell. Jó ez így.
Utolsó kommentek