mert megérdemli...
Itt van egy nagy kutyakosár, és itt van egy zacskó szivacstörmelék.
Előkerestem egy agyonmosott paplanhuzatot. A kutyakosarat csomagoló papírra tettem, körberajzoltam, kivágtam, a szabásmintát rágombostűztem a paplanhuzatra, ráhagyással körbenyírtam, körbevarrtam (az egyik oldalán kihagyással), kifordítottam és újra körbevarrtam - így készen is lett az eldolgozás. Megtöltöttem szivacstörmelékkel, aztán bevarrtam a kihagyott részt is. Szépen elosztottam benne a szivacsot, megtűztem 6 helyen, és gombokkal átvarrtam, hogy ne közlekedjen benne a töltelék.
A szabásminta alapján varrtam rá huzatot is két nagy frottír törölközőből. (Jó a sok-sok éves háztartás, mert bőven találni agyonhasznált - ám még "jó lesz valamire" - megtűrt dolgokat.) Itt az egyik oldala:
Itt a másik oldala:
Kibontottam egy szanálásra ítélt dzsekiből az egyik zippzárt (a másik kettőt is kibontottam, de azok a kincses fiókba kerültek), azzal tettem nyithatóvá a huzatot - hogy mosni tudjam. Jó dizájnos, mi?
Miért volt erre szükség? Mert az öregasszony már alig tud fölmászni a megszokott helyükre. Maja kisasszony fölpattan és leröppen, de szegény Liza mamó kétszer is meggondolja. Ha nagy nehezen föltápászkodik, akkor meg a lejövetellel akad gondja. Már nem bírják a lábai, az ízületei. Pedig olyan édesek voltak ketten - anya-lánya - ahogy egymáshoz bújva aludtak a helyükön. Hiába na, a kor bajjal jár.
Letettem a kosarat és hívtam Lizát. Csak megpaskoltam a párnát, azonnal tudta, hogy miről van szó: óvatosan rálépett és nyögve lefeküdt. Maja rögtön demonstrálta, hogy most már az övé, egyedül az övé a fotel. A Gazda éppen azt magyarázza neki, hogy meg ne lássa őt az anyja kosarában, mert kiszögezi a bőrét a budiajtóra... (Nevetnem kell.)
Utolsó kommentek