Zöld burokban születtem,
mikor aztán nagy lettem
a zöld burok kifeslett,
és az úrfi kiesett. Mi az?
Igen, a dió! Ma metszettem meg a diófákat - összesen 5-öt. A legnagyobb is kicsi: két évvel ezelőtt télen elfagyott, aztán nyár elején tőről kihajtott. Augusztusig egészen szép kis bokor lett belőle. Akkor meghagytam a két legerősebb hajtást, a többit levágtam, a két hajtást a száraz fatörzshöz kötöttem (amit direkt karóként üzemeltetek). Most megint tele van oda nem illő hajtásokkal: újra bokrosodott.
Augusztus van: elő a diófametsző ollót!
Egészen szép kis fa lett belőle, ugye? A középső rondaság a száraz fatörzs - most karóként funkcionál. Ám közelebbről nézve a jobboldali ág sérült. Ugyanis amikor még bokor volt, Maja kisasszony rendszeresen oldalvakarászásra használta a dióbokrot (minden más bokrot is, meg a házfalat is) és letört egy ágat, ami végighasítva a kis törzset hagyta el a helyét. Pedig igazából az az ág a formásabb és az erősebb - azt hagytam volna meg egyedül - most mégis marad mindkettő, hátha ez belerokkan egy ekkora sérülésbe:
Meglátjuk, mit tud rontani rajta a tél... A kertben további 4 apró diófát is megmetszettem - ők csak a derekamig érnek: Édua Margitkája, Járaiék diófája, és kettő "Pista bácsitól"...
Utolsó kommentek