minden évben kétszer költ a garázsunkban - egy rozsdafarkú pár.
A gerenda és a tetőléc találkozásánál építették a végleges fészket - mert hogy előtte a tető alsó-utolsó tetőlécénél próbálkoztak, de a macskák "kiszúrták", tehát nem vált be a hely. Akkor följebb költöztek. Csakhogy a gömbölyű gerenda nem bizonyult jó alapnak: az első fészek leesett. Két oldalról biztosítani kellett a fészek stabilitását. A rozsdafarkú hím a góré léceinek takarásából nézte, hogy mit művelünk, aztán boldogan birtokba vette a helyet. Széna, tyúktoll, fenyőkéreg, moha - megannyi kincs a fészek építéséhez - mind található az udvaron, a kertben.
Az idei második fészekalja növekszik:
Az alatta álló autót viszont védeni kell...
A madarunk megszokta a helyet, és azt is tudja, hogy biztonságban van. A garázsajtó nyitásakor, kiállásnál-beállásnál már el sem repül, mint régen, amikor azonnal a góréban termett. Néhány éve már legföljebb a nyakát nyújtja ki, hogy lássa, melyikünk érkezett haza, vagy indul. Néha órákra nyitva marad a garázsajtó, akkor sem izgatja magát: a macskák a közelébe se jutnak, a kutyák csak csöndesen végigszimatolják a sarkokat, ennyi, a rozsdafarkú nyugodtan ücsörög a tojásokon. Ilyenkor a hím eteti őt - reggel és estefelé lehet megfigyelni az érkezését. Amikor a fiókák kikelnek, a szülők fölváltva hordják nekik a bogarakat. Három évvel ezelőtt és az elmúlt évben háromszor kotlott a rozsdafarkúnk: április végén, június elején, és júliusban. Tervezem, hogy ősszel tükröt szerelek a fészekhez, hogy lássuk azt is, hány fiókát nevel föl a pár...
Utolsó kommentek