és mindjárt meg is magyarázom a címet.
és mindjárt meg is magyarázom a címet.
Íme, itt van:
Csoda, mert még én sem tudom elhinni... Napokig dolgozom rajta, egy gyűrött, puha rongyocska nő a markomban. Aztán megvan az utolsó láncszem, eldolgozom a szálakat, a rongyocskát kimosom, megszárítom, kivasalom, és leesik az állam: nem lehet, hogy ezt én készítettem!
Téli, mert éppen az évszak miatt jut időm kézimunkázni... Tavasztól őszig ugrabugrálok a kertben és az udvaron, tologatom vagy a fűnyírót vagy a talicskát, markolászom az ásónyelet, a gereblyenyelet, hurcolom a cserepeket ide és oda, dugdosom a palántákat, gazolok, növelem a komposzthalmot - játszom. A tél azonban leállítja a kinti buzgóságomat. Mostanában a kéziratjavítás sem veszi el az időmet (hálistennek és sajnos). Előkerültek a horgolótűk - tegnap már az évek óta nem használt varrógépemet is elővettem (csak ismerkedtünk: átalakítottam egy kispárnahuzatot*), hatalmas terveim vannak. Ámde...
Nagyon hiányzik a mozgás! Először csak a derekamnál dudorodott ki egy, a sok üléstől megkeményedett izomcsomó, mára már fáj végig a gerincem, az egész vállöv, a fejemet nem tudom fordítani: lemerevedett a nyakam. Vagyis: amit sok év alatt karban tudtam tartani, az elmúlt egy-két hónap alatt tönkrement.
Tornáznom kéne - naponta... naponta többször átmozgatni, kimozgatni a tagjaimat. Csakhogy rá kell döbbennem: az életterünket úgy alakítottuk ki, hogy idebent nincs lehetőség az ilyenfajta mozgásra - tornázni, mozogni csak odakint tudok. Érdekes, nemde?
*kispárnahuzat
Ki az a csúcs tervező, akinek a munkája nyomán megszületik egy ágynemű, azon belül nagypárna- és kispárnahuzat, amelyek nem az oldalukon, hanem az egyik felén középen, keresztben egy zippzárral nyílnak. Vagyis a párnák egyik oldala használhatatlan. Ráadásul a kispárnahuzat zippzárja némi használat után elromlott. Kibontottam belőle, szétszedtem az egész kispárnát, és úgy varrtam össze, hogy a gombolható nyílása az oldalán legyen.
Utolsó kommentek