Az egyebek: vakond és béka.

Az egyebek: vakond és béka.

Régen foglalkoztam a blogban a macsekokkal (mert egyébként azért rendszeresen dögönyözöm őket). Mióta naptári tél van, sokat tartózkodnak bent. Azért emelem ki a "naptárit", mert a hőmérő inkább tavaszt mutat: napsütés vagy langyos eső, 12 fok... Ők azonban a reggeli után inkább bent maradnak, összegömbölyödve az ágytakarón, vagy valamelyik székpárnán. Ha napközben el is kószálnak valamerre, iparkodnak haza a délutáni etetésre - kivéve Mircillát, aki nyárvége óta beteg, és ha elmegy, aggódva tekintgetünk az erdő felé, hogy mikor látjuk közeledni. Ha csak egy negyed órát is késik a megszokott időben, már összeszorul a szívem: megjön-e, vagy úgy döntött, hogy...?
Nem tudni, mi baja. Ősszel antibiotikumot kapott, tablettákat és szemkenőcsöt, de nem úgy néz ki, hogy valami fertőzés lenne - egyrészt mert nem reagált a kezelésre, másrészt pedig mintha inkább a látásával lenne valami baj (eszembe jut az Öreg Cirmike, aki hirtelen megvakult, de még fél évig remekül közlekedett a lakásban).

Picurkának soha nem fog benőni a feje lágya, pedig nyáron elmúlt 5 éves. Mindennel játszik: elég neki egy pici darab száraztáp, hosszan üldözi, pofozgatja, ugrál körülötte mint egy bakkecske. Ő az, aki megtanulta az ajtókat kinyitni, kiront a konyhából, már fönt is van a fa tetején, őrület.

Sipos Úr - Mircilla testvére, 2005. nyári születésűek, és egy budapesti kukából kerültek hozzánk - mostanában nem állhatja Picurkát. Nem tudni, mi az oka: megáll szemben vele, nem szól semmit, Picurka mégis kushad és panaszosan hív. Ha nem tudok időben menni, akkor Sipos ráront Picurra...

Gustav Gustavsson a sztoikus bölcs. 2007 decemberében, vagyis éppen 5 évvel ezelőtt került hozzánk hathetes korában. Súlyos egyéniség fizikai értelemben is. Az utóbbi időben bújós lett, sőt, néha játszani is szeretne, de mivel nem tudja, hogyan kell, hát inkább durvulás lesz belőle, amit a többiek nem tűrnek - én sem igazán, pedig tudom, hogy vigyázni kell vele.

A tavaszi meleg aktivizálta Alfrédot is: az udvaron - a szokott útvonalán - megjelentek a vakondtúrások. Hurrá...

Breki itt állt a japánbirs bokor alatt egész nyáron - de nem nagyon vette észre a fényképezőgép, mert a bokor sűrű, és ő nem kíváncsi természetű, félig takarásban elégedetten hallgatta élő testvérei vartyogását.