mert mint tudjuk: a reményhalmegutoljára.
mert mint tudjuk: a reményhalmegutoljára.
Ha nem kerülgettem volna hónaphosszan az elpusztult növényeket, már régen a komposzthalmon bomladozna ez az egy-két túlélő. Mert hogy lám, a hibiszkuszfácska tőről kihajtott. És a citromfa szárán is megjelentek a hajtáskezdemények. Most már nincs más dolgom, mint mindent biztosítani nekik az életben maradáshoz. Ha már élni akarnak...
Kardvirághagymákat nevelek. Készítettem nekik egy óvodát, amikor a nagy hagymákat ültetésre előkészítettem, és "lepergett" róluk az apró fiókahagymák sokasága. Átteleltetem őket a felnőttekkel, jövőre megint hízhatnak egész nyáron, és lesz sok-sok kardvirághagymám.
Nagy büszkeségem a kövér madársóska. Még soha nem sikerült életben tartanom, bár többször vettem már. Most tavasszal a piacon vásároltam 2 tövet, az egyik az elődei sorsára jutott, de a másik ilyen szép lett:
Ma pedig vinkát ültettem, és hópelyhecskét, és lángvirágot, és fagyálló tátikát, és legyezővirágot, és zellerpalántát, és céklamagot, és büdöskepalántát, és sáfrányos szeklice palántát, és paradicsompalántát, és körömvirágpalántát, és alájuk forgattam két talicska komposztot.
No.
Utolsó kommentek